Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Varga Gáborné: A miskolci városi zenekar megalapítása és a fennmaradásáért folytatott küzdelem 1914-ig
hozásának szükséges voltát: „Miskolc földrajzi helyzeténél fogva és más számottevő ok miatt arra van rendelve, hogy egy nagy terület központja legyen. Annak kell lenni zenei téren is” — írta. Azt javasolta, hogy a zeneiskola tantervébe néhány kevésbé kultivált, de a zenekarban nélkülözhetetlen hangszer tanítását vegyék fel. Utalt arra, hogy több városi zeneiskolában tanítanak már gordonkát, Temesvárott, Szegeden, Kecskeméten fúvós hangszereket. Szabadkának, Nagyszebennek, Brassónak kiváló városi zenekara van. „Hogy mit jelent egy jól szervezett zenekar, fölösleges hosszan bizonyítani. Vonószenekar már alakult ismét a BMK keretében, ez azonban rá van utalva, hogy kisegítő tagokat szervezzen, mert fúvósokkal nem rendelkezik.” Arra kéri azokat az urakat, akik hajlandók lennének vállalkozni fúvós, mélyvonós hangszerek tanulására, jelentkezzenek a zeneiskola igazgat (Mánál. A jelentkezések egyelőre tájékoztatásul szolgálnak — nem kötelezőek — szólt a cikk.3 7 A vonószenekar közben lelkesen próbált. Az egyesület októberi matinéján Volkmann: Vonósszerenádját Szent-Gály Gyula vezényelte. Ugyanebben az évben a zeneiskola évi jelentését közölték a helyi lapok, és ebben már arról tájékoztatott az igazgató, hogy a szeptemberi felhívásra 23-an jelentkeztek fúvós és mélyvonós tanulásra. A jelentkezőket ezúttal tájékoztatták arról, hogy 10 korona beíratási díjat kell fizetniök és egyben kötelezettségvállalást, ha elvégzik a „tanfolyamot”, 3 évig közreműködnek a leendő városi zenekarban. Természetesen ellenszolgáltatás nélkül. A zeneiskola szervezeti szabályzatából már kitűnt a zenedei bizottság meghatározó szerepe. Szent-Gály Gyula szerencsére megnyerte a tervének a bizottságot, akik hozzájárultak a kért tanfolyam megindításához. Bár az érdeklődés és jelentkezés megindult a fúvós hangszerek és a csellótanfolyam iránt, még messze volt az idő, mikor a jelentkezők valóban zenekari játékosok lehetnek, a város zenei élete pedig igényelte a művészi eseményeket és élményeket. 1911 márciusában több irányú összefogás eredményeként egészen nagyszabású zenei vállalkozásba kezdtek. Ehhez nem tartották elegendőnek a miskolci zeneiskolát, az egyesületi vonóskart, de még a 65. gyalogezredet sem, még ezt is kiegészítették az eperjesi 5. gyalogezred fúvós részlegével. A vállalkozásnak olyan jelentőséget tulajdonítottak, hogy még polgármesteri értekezletet is összehívtak ebben a tárgyban. Az egyesített zenekarokat Urbán Ágost karmester vezényelte: Goldmark: Sakuntala nyitány, Kern Aurél: Moliére szvit, Buttykay Ákos: Ünneprontók, Berlioz: Rákóczi induló, Beethoven: V. szimfónia. A vállalkozás az eddigi legnagyobb zenekari teljesítmény volt.38 Bármennyire nagy volt is a siker, még nyilvánvalóbbá tette, hogy ez az út sokáig nem járható. Anyagi alap létrehozása szükséges egy zenekar megszervezéséhez. A város vezetésétől erre nem remélhettek anyagi támogatást, csak az egyesület vezetése vállalkozhatott arra, hogy a VKM-től támogatást kér. 1911. május 24-én beadvánnyal fordult az egyesület vezetősége a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben egy létrehozandó városi zenekar számára támogatást kért. Az egyesületnek és személy szerint Balogh Bertalannak a minisztériumban tekintélye volt. Mind közművelődési, mind a képzőművészetben elért eredményeiket ismerték. A miniszter válasza meg is érkezett: „A BMK Elnökségének folyó évi május 24. kelettel hozzám intézett beadványában megjelölt zeneművészeti programjának megvalósítása érdekében hajlandó vagyok az egyesületet támogatásban részesíteni. Ezúttal 600 koronát helyezek kilátásba, mely összeg utalványozása felől január hóban intézkedtem. A következő évekre is szívesen tartom fönn hajlandóságomat, feltéve, ha az egyesület rászolgál működésével a támogatásra.”39 124
