Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Varga Gáborné: A miskolci városi zenekar megalapítása és a fennmaradásáért folytatott küzdelem 1914-ig
22. az igazgatói lakás juttatásáról rendelkezik. 23. a helyettesítés körülményeit szabályozza: „6 hónapon túl terjedő betegség esetén a helyettesítéssel járó kiadást felerészben a helyettesített, felerészben az iskolai pénztár téríti.” 24. pont a tanárok tanítási idejét heti 25 órában állapítja meg. 25. pont megszabja, hogy magánórák adását csak a bizottság engedélyezheti. 26. pont szerint a zeneiskolai bizottság engedélye nélkül sem a tanulók, sem a tanárok nyilvános hangversenyen nem működhetnek közre. Aláírta 1901. március 5. Soltész Nagy Kálmán, kir. tanácsos polgármester, dr. Kun József, V. főjegyző. Borsod vármegye közönsége nevében, az alispán helyett: Molnár Bertalan, főjegyző. Mindezek után a városi közgyűlés létrehozta a zeneiskola felett felügyeletet gyakorolni hivatott 10 tagú zenedei bizottságot, akiket 6 évre választottak meg. A bizottság tagjaivá választottak: Zelenka Pál, Pores János, Hidvéghy Benő, Kozma Elek, dr. Gencsy Samu, Ruttkay Menyhért és dr. Ferbstein József városi képviselők, valamint a zene iránt érdeklődő miskolci lakosok sorából: Tóth Ferenc, Pották Alajos és Miskolczy Pál.6 A város közönsége, írta a polgármesteri jelentés, az iskola céljának és fontos hivatásának teljes tudatával engedélyezte az iskola fenntartását biztosító eszközöket. A zeneiskola létrehozásának körülményei és szervezeti szabályzata rávilágít a városi vezetés korrekt, de erős pénzügyi szemléletére. ,,Az igazgató tanár megválasztása tárgyában a zenedei bizottság megbízatásához képest, pályázat mellőzésével Lányi Ernő egri székesegyházi karnagy és művész, országos hírű zeneszerzőt választotta meg.”7 Lányi Ernő az igazgatói állás elfogadásával egyidejűleg kérte, nagyszámú családjára tekintettel, egri szolgálati idejének átvételét és nyugdíjjárulékának térítését. A kérdés átmenetileg megoldódni látszott ... 1901 augusztusában már írhatta a miskolci Szabadság: „Ma tehát egy kultúrintézménnyel lett gazdagabb városunk, egy olyan intézménnyel, amely kulturális életünkben nélkülözhetetlen. Lányi Ernő városunkba költözött, s ő van hivatva, hogy a város zeneéletének irányt, nemesebb lendületet adjon.”8 Méltó segítőtársai lettek: Recht Sándor hegedűtanár, aki a világhírű Joachim József tanítványa volt, és Gyöngyösy Ilona zongoratanárnő, aki 25 éven át híven szolgálta a város zenekultúráját. Lányi Ernő zeneszerző munkássága a magyar zenetörténetben megbecsült helyet foglal el, amelyet zenekari műveivel, zongorakompozícióival, kórusműveivel vívott ki. Jellegzetes és mégis különálló alakja a századforduló zeneművészetének. Hangszeres művei még a verbunkos stílus fénykorának hagyományait őrzik, dalaiban a népi dallamvilág első visszfényei jelentkeznek. Munkásságának több mint fél évtizede kapcsolódik Miskolchoz. Nem sok, mégis ezek az évek a város zenei életének első fellendülését teremtették meg. A városi zeneiskola első igazgatójaként nagy tudásával segítette a kulturális életet is, munkásságával messzire mutató példát hagyva örökül. Idekerülése idején 40 éves. Müncheni, régensburgi zenei tanulmányokkal háta megett, országos hírű zeneszerző. Országos hírét annak köszönhette, hogy az 1885-ben Budapesten megjelent, Bartalus István szerkesztette Magyar Zeneköltők Kiállítási Albumában nagynevű zeneszerzők között a Mese című zenekari művével szerepelt. Az Album gyűjtőtükre volt mindannak, amit a kor művészeti szempontból mint eredményt, vagy mint törekvést felmutathatott. A kiadványban Liszt Ferenc mellett Heller István, Székely Imre, Ábrányi 116
