Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Seres Péterné: Az intézményes tanoncképzés megszervezése Miskolcon 1872 után
előkészítő osztályok is működtek, ahol az írás, olvasás, számtan és rajz alapelemeit gyakorolták. A rajzoktatás két részből állt, a szabadkézi és mértani rajzolás. A szabadkézi rajz oktatásának célja a rajzkészség kialakítása. Sík- és térbeli ábrázolást tanítottak, az egyszerűtől haladva a bonyolult felé. A mértani rajz keretében a szerkesztés alapfogalmaival ismerkedtek meg a tanulók. A tantervben szerepelt, hogy az egyes szakmákban külön rajz tanterv alapján szakmába vágó rajzot kell tanítani; ez rajzbeli szerkesztés és tervezés volt elsősorban. Az olvasás és fogalmazás oktatás célja a gyakorlás és hasznos ismeretek szerzése volt. A tanterv előírta, hogy az olvasmányok az iparos életből vett történeteket dolgozzák fel, a közismert iparos jó tulajdonságokat, mint munkaszeretetei, erkölcs, mértékletesség, takarékosság, engedelmesség, hazaszeretet, megelégedettség példázzák. Az olvasmányok egy csoportja a hazai történelemről, földrajzról kellett hogy szóljon, valamint az iparosok által feldolgozott alapanyagokról. Olvasmányok keretében ismerkedtek a tanulók az iparosokat érintő jogszabályokkal is. A fogalmazás keretében üzleti leveleket szerkesztettek, könyvviteli, postai, vasúti nyomtatványokat töltöttek ki. Számtanórán a négy alapműveletet gyakorolták egész számokkal és törtekkel. Megtanultak százalékot, kamatot, arányt és időt, alapterületet és köbtartalmat számítani, költségvetést készíteni. Tananyag volt a külföldi pénzek átváltásának gyakorlása is. Mértanórán a testekkel kapcsolatos számításokat és ábrázolást tanultak. A miniszteri rendelet előírta az ipariskolák rendtartását is, intézkedett a felvétel és beiratás módjáról, a tanítás időtartamáról. Részletesen foglalkozott a rendtartás a mulasztások igazolásával is, kimondta, hogy csak betegség és haláleset idején igazolt a hiányzás. A tanulók fegyelmi rendszabályainak érdekessége, hogy a fenyítés nemei között a testi fenyítés nem szerepel, s egyik büntetési nem a bizonyítvány visszatartása. A központi tanterv mellett az új ipartörvény, az 1884. évi XVII. te. is megerősítette a tanonciskolák helyzetét. Az 1872. évi törvénnyel ellentétben kötelezően kimondta a tanonciskolák létrehozását. A tanonciskolái bizonyítvány megszerzésére azzal kötelezte az iparosokat, hogy ennek hiányában az önálló iparűzést nem engedélyezte. A miskolci iskola helyzete is javult. Ez elsősorban a 2000,— Ft-os költségvetési lehetőségnek köszönhető. A város 900,— Ft-os alaptőkéje mellé a minisztérium 600,— Ft-os, a Kamara 300,— Ft-os segélye, és a 100,- Ft körüli bírságpénz összege is járult. Az államsegély mellett a kormány taneszközökkel is segítette az iskolát. Az anyagi lehetőségek növekedésével az iskola felszerelése is jelentősen megjavult. Az új szerzemények között első helyen állt a 135 darabból álló gipszgyűjtemény, melyben madarak, mellszobrok, ornamentika és különféle belső építészeti minták szerepeltek. Az 1884/85-ös tanévben a gipszgyűjtemény mellett mértani rajzeszközöket, vonalzókat, táblai körzőket, szögmérőket is beszereztek. A természettudományi ismeretek elsajátításához szükséges kísérleti eszközök leltárából megállapítható, hogy az alapvető fizikai jelenségek bemutatására alkalmasak voltak. A tanítás rendje is megváltozott. Vasárnap, szerdán és pénteken volt tanítás, összesen heti 7 órában. Vasárnap 2-5-ig rajz, szerdán 6-8-ig az első osztályokban olvasás, a második- és harmadikban számtan és mértan, pénteken az elsőben számtan és mértan, a második-, harmadikban olvasásórák voltak. Az előkészítő osztályokban 4 tanár, a szakosztályokban 7 tanár, köztük 3 rajzszakos tartotta az órákat.32 1888-ban megindult az ipari szaktanár képzés is, a budapesti elemi és polgári iskolai tanítóképzőben nyitottak iparos szakosztályokat. Az innen kikerülő tanítók bútorasztalo105
