Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Seres Péterné: Az intézményes tanoncképzés megszervezése Miskolcon 1872 után
szövészeti iparban: kötélgyártó, takács, paplanos, szőnyegkészítő, szitás. Az anyagiparban: fazekas. A fémiparban: arany- és ezüstműves, rézműves, rézöntő, vésnök, puskaműves, bádogos, géplakatos, lakatos, kovács. A műszeriparban: késes, órás. A bőr- és papíriparban: könyvkötő, nyerges, szíjgyártó, tímár. A festőiparban: épület- és bútorfestő, fényező-mázoló, szobafestő, ruhafestő, porcelánfestő. Az egyéb iparágakban: borbély, fodrász, fésűs, kárpitos, kefekötő, nyomdász, üveges, szappanos, pipás, kéményseprő. A kereskedelemben: vegyes, vas-, régiség-, divat-, posztó-, játékkereskedő, rőfös tanulókat tartottak nyilván. A tanoncoktatás változatlan szervezetben, változatlan irányelvek alapján történt 1882-ig, ekkor a Vallás- és Közoktatási Miniszter rendeletben szabályozta valamennyi tanonciskola tantervét. A közbenső időben a miskolci iskola eredményekkel nemigen dicsekedett. Az 1874/75-ös tanévet nem sikerült a tervezett időben megkezdeni, ennek egyik oka az volt, hogy az iskola felügyeletét 1874. november 13-tól a 19 tagú iskolaszék vette át, amelynek elsődleges feladata a polgári iskola beindítása volt.21 A behatás nagyon elhúzódott, és nem is volt eredményes, Gálffy Ignác 80 beíratott tanoncról tudósít. Megemlíti azt is, hogy a tanórákat heti háromra csökkentették és harmadik osztály nem is indult. Miskolc város irataiban a tanév beindításának semmi nyoma nem található, az első adat az 1876. január 9-i iskolakezdésről tudósit.22 Az iskolaszék a nehéz kezdet után a későbbiekben dicséretes igyekezettel szervezte a tanoncok oktatását. 1877. december 12-én a tanácsülés tárgyalta egy figyelemre méltó javaslatukat.23 Kérte a tanácsot az iskolaszék, hogy az egyes iparosoknál már meglevő gyakorlatot, hogy tanonciskolái bizonyítvány nélkül nem szabadítanak fel tanoncot, tegyék kötelezővé. A tanács helyeselte az eljárást, de az ipartörvényre hivatkozással a kérést elutasította. Az oktatás terén némi javulás történt az 1880/81-es tanévben. Az iskolalátogatás olyan méretekben csökkent, hogy a megyei közigazgatási bizottság is foglalkozott az oktatással. Felháborodásuk tárgya az volt, hogy az ezren felüli tanoncból 1879 decemberéig 87 iratkozott az iskolába. A bizottság megkeresésének eredményeként a tanács 50 krajcárra emelte a mulasztásért kirótt büntetést. A Kereskedelmi és Iparkamara is kezdeményezésre szánta el magát. 1880. május 5-én közölte az iskolaszék elnökével, hogy az ipariskola kezelését átveszi. A városi közgyűlés visszautasította a javaslatot, arra hivatkozva, hogy a városban ipariskola nem működik.24 A költségvetésben az oktatásra 600,— Ft évi kiadás szerepel, ebből önerőből megoldották a nem elemi köteles tanoncok oktatását. Közölte azt is a város, hogy amennyiben a Kamara felállítja az ipariskolát, a 600,— Ft rendelkezésére áll. Az iskola átvétele ezzel „elintézést” is nyert. Az 1880/81-es tanévet az iskola új szervezeti keretben és végre állandó helyen kezdte meg. Az iskolát a polgári iskolához csatolták, annak épületében kapott új otthont. Ez az új rendszer egyben azt is jelentette, hogy ténylegesen ismétlő iskolának nyilvánították a miskolci tanonciskolát. Erről tanúskodik az új tanterv címe is: „A Miskolci polgári iskolához csatolt ismétlő, s egyszersmind iparos tanoncz iskola szervezete és tanterve.”25 Az iskola továbbra is három évfolyamú volt. Új megoldás, hogy felvételi vizsga alapján döntöttek az előképzettségről, s a minimális irás, olvasás, számtan tudást nélkülözők előkészítő osztályba kerültek. Az előkészítő osztályokban írást, olvasást és számtant tanultak. A szakosztálynak minősülő I—III. osztályokban magyar nyelvtan, számtan, földrajz és rajz szerepelt tananyagként 1 — 1 órában. 103
