Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kovács Ernő: Szentsimon község fejlődése a szocializmus alapjainak lerakása idején, 1950-1962
SZENTSIMON KÖZSÉG FEJLŐDÉSE A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA IDEJÉN, 1950-1962 KOVÁCS ERNŐ A Borsodi Levéltári Évkönyv előző kötetében már megjelent a község korábbi fejlődését bemutató tanulmány, amelynek bevezetőjében röviden ismertettem a község történetét az Árpádok korától 1920-ig, ezt követően bemutattam Szentsimon fejlődését 1920-tól a község felszabadulásáig. Jelen tanulmány folytatása az előzőnek. Szeretném bemutatni a község gazdasági, társadalmi viszonyainak fejlődését a szocializmus alapjainak lerakása idején. Ezen alkalmat ragadom meg arra, hogy köszönetét mondjak a község vezetőinek, azoknak a községi lakosoknak, akik visszaemlékezéseikkel segítették e tanulmány megszületését. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése Az MDP első kongresszusa után kibontakozott hazánkban a szocializmus építése. A kongresszuson elfogadott programnyilatkozat a szocialista iparosítás megindítása mellett, a mezőgazdaságban a kisparaszti gazdaságok és a termelőszövetkezetek segítését, a kulákság korlátozását jelöli meg közvetlen feladatként.1 A termelőszövetkezeti mozgalom történetében községünkben is három szakaszt lehet megkülönböztetni. Az első szakasz 1950-től 1953-ig terjedő időszakra esik. A második szakasz 1953 őszén kezdődik és 1957. márciusáig tart. A harmadik szakasz az 1959 őszén meginduló kollektivizálással veszi kezdetét. Az első szakaszt röviden úgy lehetne jellemezni, hogy elkezdődött a termelőszövetkezeti csoport szervezése, amelynek eredménye lett a teljes és ideiglenes szocializálás. 1950. december 29-én lezajlott tanácsülésig 8 család lépett be a tszcs-be, és az itt elhangzott felajánlások alapján indult meg a szervező munka, az MDP II. kongresszusa tiszteletére. 1951. január 8-i vb-ülésen olyan határozat született, hogy a pártkongresszus tiszteletére fel kell számolni az elmaradott paraszti gazdaságot.2 A szervező munka eredményei azonban nehezen jelentkeztek, a parasztok nem akarták megérteni a termelőszövetkezet jelentőségét. Az agitáció elsősorban a községi tanács- és vb-tagok körében folyt. A vb-tagok ígéretet tettek, hogy családjaik körében megbeszélik és közük az eredményt a legközelebbi tanácskozásukon.3 Két hét múlva a tanácselnök megállapította, hogy a munka eredménytelen volt, mert egyetlen vb-tag sem akar belépni, hiába hangoztatták előttük a példamutatás fontosságát. 1951 februárjában végül is hosszas győzködés után megalakult a III. típusú Béke Termelőszövetkezeti Csoport, lassan megindult a szövetkezeti munka. A közös tevékenység vontatottan haladt, hiányzott a kellő szakértelem a vezetésben, ugyanakkor a csoport földje legalább 50 darabban volt, ami tovább nehezítette a tavaszi munkák végzését, de komoly gondot jelentett az aratáshoz szükséges munkaerő biztosítása is, a betakarítás gyors elvégzéséhez. A községi tanács végrehajtó bizottsága 1951. augusztus 6-án elhatározta, hogy a tszcs földjét tagosítani kell, mert csak az egy tagban levő földön lehet 191
