Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Nemcsik Pál: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. fekete könyvei, 1902—1940
Antal. 1908. V. 22. Kazánkovács-segéd. Bérét kevesellte. Leköszönt; Kormos Béla bicsák. 1906. IX. 26. Társainak sztrájkra való bujtogatása miatt leszámolva.” Veszélyessé akkor vált a helyzet, amikor a munkás már nemcsak válogatott a munkában, hanem nyíltan is megtagadta a munkavégzést. Az ilyen esetek, konfliktushelyzetek polarizálták a politikai erőket is, mert igen kevés kellett ahhoz, hogy a gazdasági követelések politikai jogok nyílt követeléseivel kapcsolódjanak össze. Az még talán elfogadható volt, ha egy munkás a kazánban nem akart dolgozni, esetleg más munkahelyen vállalt volna könnyebb munkát. De „Kormos József szent. 1905. IX. 28. A munkát megtagadta. Leszámolva!” — továbbá „Kovács József kása. 1906. IX. 27. Munkamegtagadásra való izgatás miatt leszámolva!” — már a helyzet elmérgesedését jelentették. Az adatok azt tanúsítják, hogy izgatás, bujtogatás gyakran volt a nádasdi munkások között, de olyan kirobbanó megmozdulásokhoz, mint amilyenek a nemzetiségi vidékek kohászati üzemeiben történtek, ezek nem vezettek, illetve ennek nincs nyoma a „fekete-könyv”-ben. I ! Az 1910-ben leszámolt négy munkás a nagyszombat napján bekövetkezett sztrájk miatt került elbocsátásra. Ezek a következők voltak: Bartók József misli ifj., Csorba Lajos ifj., Fónagy József, Vas József henger. Lehoczky Alfréd tanulmányköteteiben jól nyomon követhetők a borsodi bányászok osztályharcos megmozdulásai. Lehoczky részletesen ismerteti az 1906. május 3—9. közötti somsályi bányászsztrájk eseményeit. A sztrájkra a műszakmulasztásért kiszabott nagy bírság miatt került sor. „A 360 engedély nélküli mulasztásért 497 K. bírságot szabtak ki”.3 5 A képzettebb telepi munkásrétegek tartózkodtak a sztrájkban való részvételtől, míg a falusi bányászok — bár néha az anarchia látszatát keltette követelésük —, vállalták a harcot, s ebben magukra is maradtak. Lehoczky 57 munkás elbocsátásáról tesz említést, nádasdi „fekete-könyv” csak 26 nevet tartalmaz. Egy-két kivételtől eltekintve valameny- nyien falusi munkások voltak. Az 1910. III. 1-én a Járdánházai bányától kitiltott szervezkedő munkások követeléseit nem ismerjük. Kizárásuk a királdi bányászok sztrájkja előtt történt.36 Az ipar fellendülésével párhuzamosan erősödött Ózd vidékén is a munkásmozgalom. Még a keresztény-szocialista Munka című ózdi folyóirat is kénytelen volt megállapítani, hogy „a szocializmus a bányászok között felettébb elterjedőben van”3 7 A felsorakoztatott példák némileg megvilágították a tőkés és a kizsákmányolt munkásság fokozódó és kibékíthetetlen ellentmondását. Az elbocsátások között hozzávetőlegesen a fele sorolható az osztályharcos magatartási formák csoportjába. Az is nyilvánvaló, hogy a kétlaki munkásság forradalmibb magatartása volt ebben az időszakban, mint a Rima által kolonizált, és lényegesen jobban fizetett lakótelepi munkásság. Borsodnádasd azonban csak egyik erődítménye volt a Rimának. Lássuk, hogyan alakult a tőkés—munkás viszony a többi üzemágaknál a társulati ,fekete-könyv” feljegyzései alapján. A társulati,fekete-könyv" A társulati „fekete-könyv” adatait egy összesítő táblázatban mutatom ki (V/l. táblázat) 1911-től 1940-ig terjedő időre. A leszámolt munkásokat a korompai sztrájk és munkásmegmozdulás esetében külön tüntettem fel, idézőjelbe helyezett számmal 6* 83
