Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Nemcsik Pál: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. fekete könyvei, 1902—1940
kasztjához tartoznak, és a munkásokkal szemben ezeket is nagyfokú védelemben részesíti a Rima. A tiszteletlen magatartás oka a munkásra sérelmes intézkedés elutasítása, bér miatti sérelem. De még tovább kell tágítanunk a kört, mert a községek elöljáróit, a falusi értelmiséget is hasonló jogvédelemben részesíti a Rima, szövetségeseinek tekinti őket a renitens- kedő munkásaival szemben. így kerülhetett be a „fekete-könyv”-be ez a bejegyzés: „Papp József kopácsi, II. Gutmann segédjegyző urat tettleg bántalmazta. Többé fel nem vehető”!. A 18. par. a munkástól tisztességes életmód vitelét követeli meg, béketűrő, korhelye skedéstől óvakodó magatartást. Ennek ellenére gyakori eset, hogy részegeskedésből fakadó erőszakoskodás miatt számolták le a munkásokat. „Zajos gyülekezetek a gyári telepen tiltva varrnak. A munkáslakásokban lármás mulatságok tartása, éjjelezés . . . szigorú büntetés terhe alatt tilos” - írja elő a 19. paragrafus. A munkaadó az illetékességének a körét itt is kitágítja a kétlaki községek területére is. Ilyen esetek: „Vitéz József, Fenyegetőzés és csendháboritás miatt többé nem vehető fel. (lg. úr. 1912. VII. 3.)” Ha pedig a kétlakiak közül választunk példát, ott összetett, halmazati szabálysértés állt fenn: „Csuhaj János gyűszi. Éjjeli csendháboritás, anyagi kár és súlyos testi sértés hallgatag pártolása miatt (Liktor éjjeli őr!) leszámolva”. A 20. paragrafus szerint: „Kötelesek a társulat tulajdonát kímélni.. . Lopások, erőszakos kártételek a tettes rögtöni elbocsátását vonják maguk után”. Mi mindent lophatott a munkás károsítva a munkaadóját? Néhány különleges eset: „Cs. József20 1913. I. 25. Engedetlenség és szándékos kártétel miatt elbocsátva: É. M. k. 1908. X. 14. Rézcsapágyak lopása miatt. Sógora az óntolvajnak.” Ezek az esetek a részvényesek tulajdonát károsították. De leszámolásra került az a munkás is, aki a község közbirtokosságának okozott kárt mezei lopásokkal. Példa erre: „B. J. n. 1912. X. 12. Nádasd községben elkövetett többrendbeli lopás miatt leszámolva.”. A Rima „szeme” tehát mindent látott, „füle” mindent hallott, kiváló hálózata épült ki a környező kétlaki községekben a számára fontos információk felvétele érdekében. A 24. paragrafus kategorikus: „Azon munkás, ki ellen a hatóság részéről bűnvádi eljárás indittatik, vagy olyan, kinek keresete a bíróság részéről adósság fejében lefoglal- tatik, felmondás nélkül elbocsátandó”. A „fekete-könyv”-ben ezekre is találunk példát, s mivel nem mindennapos esetek, így idézek belőlük: „K. Gy. p.21 1907. X. 23. Gyilkosság miatt törölve; P. J. Gyilkosság vádja miatt letartóztatva. Törölve; B. J. 1910. II. 13. Kettős emberölés miatt leszámolva” A súlyosabb esetek mellett az elbocsátás sorsára jutottak azok is, akik egyéb bűnvádi eljárás alatt állottak. Gyakran fordul elő fegyelmi vétség az indoklásnál. Ezt sohasem részletezik. Bármelyik paragrafust alkalmazhatták a gyáriaknál ebben az esetben. A Bányászok Szolgálati Szabályzata a LII. rész 1—2. szakaszában pontosan meghatározza a büntetési fokozatokat, azok alkalmazásának a módját, a büntetéspénzek hovafordítását, és 42. pontba foglalja a különleges büntető határozmányokat. Végezetül a munkást a munkaadó, ha a vállalt munkáját nem teljesítette, kimara- dozott, s erről 8 napon belül nem tett jelentést, szintén leszámolta. Az ebből fakadó munkaerő-kiesés kárt okozott a munkaadónak. Hogy a munkaerő folyamatos ellátását biztosítani tudja, nagyon következetesen számolta le ezen a címen a kimaradozókat. A vizsgált időszakban 69 munkás került erre a sorsra, s bizonyára könnyűszerrel vettek fel helyére ugyanennyit. Az elbocsátások indoklásának második csoportja, sem számbelileg, sem az indokok változatosságát tekintve nem jelentős. Csupán 36 esetről van szó. A munkaadó könnyen 78
