Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Varga Gáborné: A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda szerepe a vasgyári munkásság művelődésében

— jégzenénél,

— a gyári alkalmazottak és munkások által rendezett estélyeken,

— a munkások részére tartott közművelődési előadásokon,

— színi előadásokon,

— hangversenyeknél,

— iskolai ünnepélyeken, táncmulatságokon,

— alkalmazottak és munkások, valamint családtagjaik temetésén közreműködni?

Az alapszabályok világossá teszik, hogy a zenekar az életet a szükséglet szerint tette

vidámmá, ünnepélyessé. Ennek megfelelően műsoranyaga nagyon gazdag és széles volt. Legértékesebb részét a nyitányok alkották, később klasszikus mesterek műveit is játszották.

A Vasgyári Zenekar mindig biztos oszlopa, nélkülözhetetlen segítője volt a sokszor botladozó miskolci zenei életnek. Nélküle úgyszólván sohasem tudtak zenekart létrehozni. A Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület erőfeszítései is csak általa valósulhattak meg, a 20-as, 30-as években, a Miskolci Filharmóniai Társaság célkitűzései hasonlóképpen. Fennállásának több mint 70 éve alatt generációk életét tette szebbé. Megszüntetését máiglan veszteségnek tartják.

„A marxizmus klasszikusai szerint az irodalom nemcsak a megismerés forrása, nem is csak a pihenés és szellemi felfrissülés kiapadhatatlan forrása, hanem az irodalom és művészet mindig kard és tőr volt a napi csatározásokban, politikai és elméleti küzdelmekben.”9

A munkásművelődés a zeneművészetben is nagy eredményeket mutathat fel. Kezdetben a munkáskórusok zeneileg nem nagy igényű, inkább politikai hatásukban jelentős munkásindulókat, munkáskórusokat énekeltek. Majd mind magasabbra emelkedve ízlésben és igényekben, a zeneirodalom klasszikusait is elsajátították.

A szervezett munkásokból álló első énekkart Bebel alapította Lipcsében 1861-ben az Iparos Önképzőkör keretében. 1897-ben mutatták be az első, kifejezetten munkásénekkarra írott művet: a Szövetségi dalt. Mind több zeneszerző írt munkáskórusoknak, Joseph Scheu: Munka dalát Európa-szerte énekelték.10

A munkáskórusok száma egyre nőtt és a Munkásdalos Internacionálé megalakulásakor, 1926-ban csak a német munkás dalkaroknak 280 000 tagja volt. Tudunk külföldi munkás énekkarokról, amelyek igen magas színvonalat értek el. A Hollandiai Munkás Dalosszövetség 30 éves fennállása alkalmából Beethoven: IX. szimfóniáját és Kodály: Budavári Te Deumát adták elő.

Angliában még régebbi kóruskultúra táplálta a fejlődést. Az 1920-as években olyan nehézségű műveket lehetett munkáskórusoktól hallani, mint Händel oratóriumai.11

De nem kell példáért ilyen messzire menni. Ausztriában, — ahonnan a könnyűzenét oly viharos gyorsasággal átvettük, 1927-ben a Bécsi Nyomdászok Dalköre Kodály: Psalmus Hungaricusát szólaltatta meg. A bécsi munkáskórusok Anton Webern, a világhírű zeneszerző nevelőmunkájaként Schönberg: Békét a világnak c. rendkívüli nehézségű ora- tórikus művének előadására is képesek voltak.12

Ugyancsak Webern 1926-ban Bécsben már a 200. munkásszimfonikus koncertet vezényelte. A bécsi Munkás Szimfonikus Koncerteket dr. J. Bach alapította 1905-ben.

Az első magyar munkásénekkar, a Budapesti Általános Munkásdalárda 1891-ben alakult. Az uralkodó osztály nem tartotta magára nézve teljesen veszélytelennek a munkásdalárdákat. Tisztában volt azzal, hogy ezek az egyesületek bizonyos szervezkedési és művelődési lehetőséget, agitációs formát és szervet jelentenek. A munkáskórusok énekkari mozgalmát a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége vezette.

61