Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója

Ő aranyozott, én szemlélém és a konyhában főzött és be-belépett fiatal tót feleségével beszélgetők volt és jelenlegi körülményeikről. Ezen embereknéli létemet jellemzi leginkább az utolsónak irántam volt különös nagy nyíltsága, ki búcsúvételemkor férjétől nem követtetve, egészen kikísérvén tudtomra adá, hogy férjét már megverni is volt szerencséje, különösen egykoron, midőn Müller cinkossága mellett őt a házassági eskü megszegésén rajtakapta, — amikor, úgymond, haragjában, várandó állapotban lévén, anyai reményétől is me gfoszt at ott.

Ez aljas nőnek — mert csak olyan nyilatkozhatik úgy — aljas beszédei kedvetlen érzelmekkel tölték valómat, mélyen érezvén általa, mily romlott és elvetemedett a világ.

Haza jővén, tavalyi és az idei költségeim jegyzékét jegyzőm ebédig.

Ugyanazt tevém délután is.

Alkonyatkor a csizmadia legénnyel, Kiszel Jánossal fürdeni mentem, mivel azonban a víz jelenleg is zavaros volt, nem fürödtem.

Útközben elbeszélő a miskolci csizmadia céhnek igazságtalan és jogtalan követeléseit, mint például, ha karácsonykor egy műhelybe belép, jövő karácsonyig abból ki nem szabadulhat.

Én erre nézve ezt ajánlám neki, hogy bár hiszem, hogy eljön majd az idő, ahol minden poltron, jogtalan és igaztalan intézkedések el fognak törültetni, mindamellett, ha ő valaha oly körülmények közé jönne, hol azok uralkodni akarnának, s neki azok felett intézkedni hatalmában leend, legyen ő mindenképpen azon, hogy mindenkor csak az igaz és jogos nyerje el győzedelmét.

Hazajővén, a fürdőtársamtól hallottak miatt Markusovszkyval heves vitatkozásba eredők. Ő elismerő ugyan a céhek sokbani igazságtalan és jogtalan intézkedéseit, mindamellett a mesterek ügyeit is pártolás alá vévé. Hát az asszonyok, Markusovszkyné és Záhorszkyné: ezek egész indulattal támadának meg és bennem ügyeik nyílt ellenségét láták; mi persze, hogy ismét jóra fordult, természetes. [...]

Augusztus 14-én, hétfőn: Reggel a magánjog tanulása után, emléklap miatt Doros- nyákot, pénzért pedig Leskó Somát látogatám meg, mely utóbbitól — az elsőt otthon nem találva — végre hosszas várakozás után 13 pftokat nyerék kölcsön kötelezvényem mellett.

Pénzt kapván, legelőre a gyors szekérre válték magamnak jegyet, ezután pedig Tinschmidtnét elégítém ki a kosztért.

E közben tegnap az otthon nem talált Kaczandert találám elő és vele csókot váltva, búcsút vevék tőle.

Hazajöttemkor a pakoláshoz fogtam és azt — Dorosnyáktól kis időre meglátogat- tatva — egész délután folytatám.

Vacsora után még Bakos Erzsinél és Bodor Theréznél tevém tiszteletemet. Az elsőnél a kereskedésben 7 utántól 8 utánig valék, a másodiknál pedig 8 utántól 9 utánig. Mindkettőhöz való jelenlegi jöttem fő célja volt tőlök, mint miskolci létem alatt egyedüli 2 leányismerősimtől, emléklapot nyerni. Ezt Erzsitől minden baj nélkül megkapám, nem úgy Theréztől, kinél a reávevés egy órai küzdelembe került. Ugyanis kis elővárakozásom után, míg kendőjét veté magára — mivel Debreczenyi és -né Debrecenben lévén, ő már a lefekvéshez készült — belépvén a szobába, előleges mentegetődzés után, a levelét vevőm által, ezután pedig kérém az általnyújtott emléklap megírására. A leány nemhogy azonnal megírva az emléklapot, engem utamra bocsájtott volna, de minden lehető okokat előhozván, igyekező megírását elmellőzni. Amint ő ellenző, én aszerint viselőm a kérő szerepet, míg végre mégis nagy nehezen reá adta fejét, az emléklapot megírá, és engemet a világ előítélete miatt mindketteinket terhelő együttléttől megszabadíta.

54