Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója
Megírt válaszomat naplómba lemásolván, fürdeni mentem. Kenyérből állott vacsorám után kis ideig még sétáltam. Július 30-án, vasárnap: Reggel Markusovszky szívességből a Kossuth hírlap legújabb számát megkapván, a délelőtt legnagyobb részét azzal töltém. Legérdekesb volt benne a jelenlegi válaszfelirat és Szemerének a felső táblán mondott egy hosszú beszéde, melyben a minisztérium eddigi tetteit igazolja. E közben Fűrész látogatott meg, kivel rendbe hozván magam, az Avasra mentem sétálni. [...] Július 31-én, hétfőn: Reggel legelőre az új törvények tanulásához fogván, már ma a már félbehagyott censurai készülést kezdém meg ismét. Ezután rövid időre sétálni mentem. A séta után ebédig naplómba e hó 28-, 29- és 30-át jegyezém. Délután — előbb kissé itthon időzvén — tegnap otthon nem találhatott Bakos Erzsit látogatám meg. Négy felé volt, amint hazajövék, 5 után, amint búcsút vettem. Gondolná az ember: a hosszú látogatást jó mulatás hozhatá elő. Legkevésbé sem: valamint a nő iránt igen közömbös vagyok, éppen olyan vala a vele való beszélgetés és mulatás, úgy, hogy annak többszöri ismétléséről le is mondék. A látogatás felét — őt a kereskedésben találva — szék hiánya miatt a pudlihoz dőlve, ott töltém, más felét, miután a segéd megérkezett, a szobában, hol a pamlagon mellette helyet foglalék. Leginkább jellemzi jelen nála volt létemet egy, társnémat is igen jellemző nyilvánítása: hogy ő inkább férfias természetű, és nem tudna oly gyöngéd, szende nő lenni {rosszabb ajánlást maga részére nem mondhatott!) — továbbá az, hogy a segéden kívül egyetlen egy házival sem jövék össze. Különös egy háznép! Társnémnak sem igen látszom kedvére lenni, de ő sem kívánalom szerinti, és így ki vagyunk egyenlítve egymással! A látogatás után fürdeni mentem, honnan, amidőn haza ballagék már setétedni kezdett. Itthon nemsokára álomnak adám magam. [. . .] Augusztus 4-én, pénteken: 4-kor felkelvén, friss felöltözködésem után azonnal az Avas legtetejére mentem. A vidék még az oly bájos reggeli kékbe volt burkolva, különösen a miskolci-edelényi völgy alján, azt egy széles folyóként elfoglalva, a Sajóból szétterjedt fejér habos köd simult el. Nemsokára a kékellő abaúji hegyek legvégseje megött kilövellé a veröslő nap első arany sugarait és a fejér köd azonnal aranyozva lön, és a hegyes és térés vidék varázsló elevenebb színekkel festve. Az Avasról — melyet a miskolci csőcselék nép éji szállásának lenni találék — 5 után hazajővén, itthon a tegnap is olvasott novellát folytatám és az új törvényeket kezdém olvasni. Ezután mintegy 10 és 11-kor, közben itthon időzve, kétszer is látogatám meg Mádait, mindannyiszor azonban cél nélkül és csupán bátyjának egy nehány hetes csinos szende fiatal feleségét találván otthon. 11-kor végre ő maga látogatott meg, és így egész 12 utánig vele mulaték. Beszélgetésünk leginkább a katonai és deák romlott életről, az eperjesi polgárleányok általános romlottságáról, és utazási terveinkről folyt. [...] Augusztus 6-án, vasárnap: 10 felé éppen rendbe hozván magam, a velem templomba menni akart Leskó lépett szobámba egy gyógyszerárus segédtársával. 52
