Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója

miatt éltemet a megsemmisítésnek ki ne tegyem. Ha vesznem kell, szent ügyért akarok meghalni, nem csupán egy néposztály kiváltságaiért, és így hadban felperesként soha sem akarok állani, védő akarok lenni, de soha jogsértő, megtámadó. Mert én az ember általánosjogait nem csak nemzetemnek, hazámnak, hanem az összes emberségnek igénylem.

Erre nézve érezvén, hogy a nagybátyámnak írt levelemben nyilvánítottak feltétlenül elveimet és legbensőbb meggyőződésemet nem tehetik, hogy hiányosak, ezért igyekezék magamnak a „Stunden der Andacht”-ból a szükséges felvilágosítást megszerezni. Én ugyanis azon emberek közé tartozom, kik nem csak hajlam, de mindenben a józan ész szerint is akarnak indulni, és azon törekednek, hogy minden léptüket, valamint a szív, úgy legtisztább meggyőződés is vezérelje, és kik ennélfogva előleg inkább semlegesek, mint akármely rész emberei.

De a „Stunden der Andacht” illető cikkeiben sem találám azt, amit kívántam. Itt sem találám az emberi viszonyokat a legtisztább felfogás szerint előtüntetve, hanem csak egyes valódi műveltség fokán álló embereknek a jelen ki nem elégítő viszonyokhoz való alkalmazását.

Azon cikkek olvasása mellett azon meggyőződésre jutottam, hogy minden kornak vannak a maga, egy magasabb kéz által előállott nevelő eszközei, de hogy azok, mint mondám, az idők szükségeihez alkalmaztatják magokat. így jelen korunknak egyik nevelői eszköze a harc; melyről hiszem, hogy ha a valódi műveltség általános lesz az emberek között, ha a legnagyobb rész nem mint jelenleg, állati, hanem valódi ember lesz, akkor ez is meg fog szűnni. Hol vagytok ti boldog idők, a jövendő rejtélyes homályával elfedve? — azt senki sem tudja. Boldog hitem azonban azok egykoroni bekövetkeztéről keblemben elevenen él. Akkor lesz az ember, ember!

4-kor Siebreichnéhoz hívatva, tőle megtudám, hogy nagyanyám a Búza piacon van. Itt fel is találám.

6-ig valék vele, ki gabonavásárlással volt elfoglalva, együttlétünk azonban semmi különöst sem tüntetett fel.

Hazajővén, Leskó látogatott meg. Sétánkat — közben Szabó Erzsit is megpillantván — a csabai út mellett fekvő serházba tettük. Beszélgetésünk katona leendésünkről folyt, melynek fő pontjai voltak a kiváltás megvetése, igaz ügy, és kívánata annak, hogy a katonalevés mindenkit sors szerint egyformán terheljen.

Július 21-én, pénteken: Felébredvén, Kossuth hírlapnak egy Markusovszky által kapott számát olvasám. Legjelesebb volt benne Kossuth privát nyilatkozata Magyarországnak az ausztriai minisztériummali viszonyát illetőleg jelen állásáról, melyben fő kívánata az, hogy a király Budára jöjjön lakni, mert Budáról, Bécset és mindent lehet kormányozni, de Bécsből sem Budát, sem mást.

Az újságolvasás után Heilprin könyvkereskedésében fordultam meg, ott vagy egy óráig időzve.

Hazajővén, ebédig a „Stunden der Andacht”-ból ezen 2 cikket olvasám: „Das leidende Vaterland”, „Tod für das Vaterland”.

Délután naplómba a 17- és 18-át jegyezém.

Ezután Lux Dávidné asszonyt látogatám meg. Férje jelenleg Pesten van, és így csupán egyedül találám otthon. Házi foglalatossága miatt nem sokáig mulaték nála.

Luxnétól — ki ugyanazon udvarban lakik, ahol Kaczander, s miért szoba ajánlatának elfogadása alatt különös helyzetbe jöttem volna az utóbbival, — búcsút vévén, az udvaron Johannával találkoztam.

Nem akartam szó nélkül mellette elmenni, és így megállottám körében. Beszélgetésünk jelen háborús időkről folyt, mely, férje beíratván az őrseregbe, reá is súlyosodott.

48