Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója
jószemű tanú is, koriátai ellenére, és azok közé szorítottan is, nem méltatlanul igényelheti tanúvallomásának — benne Miskolc e nyara hétköznapjainak apró mozaikjaival — meghallgatását. * * * Alexy Lajos naplóját az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára Quart. Hung. 4128 jelzet alatt őrzi. A közölt részletek a napló Ír—96v oldalairól válógatvák; ezen belül az egyes részletek oldalszámainak esetenkénti jelölését indokolatlannak éreztük. A kihagyásokra [...] jel utal. A szöveget mai helyesírásra átírva közöljük, Alexy különben is ritkán alkalmazott rövidítéseinek mindenkori feloldásával. Az olykor esetleg éppen általa írás közben kihagyott szavakat vagy ragokat [ ]-be helyezve, a különben értelmetlen szöveget következetesen kiegészítettük. Minden olvasmánycímet (Eötvös regényét kivéve valamennyi Zschokke munkája) következetesen idézőjelbe tettünk. * * * Naplórészletek ■.. Hazajővén, sok készülgetés után, többi közt miután a háziasszony csizmadiához elég műveltséggel és tudományossággal bíró 27 éves fiával is beszélgeték, végre nagy nehezen naplóm a múlt napokban elfogúlt valóm miatt elhanyagolt írásához fogtam, abban e hó 12-ét megkezdve. A polgári egyesületben elköltött ebéd után egy kis ideig szenderegvén, ezután „Diocletian és Salome” című novella olvasását végzém be, míg végre egy ideig munka nélkül időzve, 5-kor a Sajóba mentem fürdeni. Az egyesületben vacsorálván nemsokára lefekvék. Június 17-én, szombaton: Későn felkelvén, e hó 12-ének naplómbani bevégzése után Zathureczkyt keresém egy-két korcsmában, azonban sikertelenül, mert el nem jött. Hazajöttem közben a miskolci Lőcsey Jánosról és családjáról magamnak tudomást szerzendő beszóltam az itteni Popovich nevezetű görög nem egyesült plébánoshoz, de ő nekem semmit sem tudott mondani, hanem utasított a munkácsi püspök itteni inspectorához ki a Bárányka nevezetű korcsmában lakik. (Lásd ezen kívánatom kivitelének folytatását július 10-e alatt.) Hazajöttem után ebédig a hegedűn mulatám magam. Ebéd után, melyet már legelőre a Tinschmidtné kosztján itthon költék el, mivel naplóm írásához kedvem nem volt, még a múlt év ápr. megkezdett „Die Hernhutter Familie” című novellát vevém elé; ezután Solcz Pál (volt gazdasági gyakornokot) keresém fel. ő otthon nem volt, így a látogatás helyett az Urak utcáján fel, a Király malom mellett egészen a város végéig tevém utamat, annak egy részét járám be. Ezáltal nagyon elmelegedtem, s nyereségem csak az lett, hogy Miskolcnak eddig nem képzelt rondaságát láthatám. Fél órai pihenés után 5 felé fürdeni mentem, onnan hazajővén, a következendőket jegyzém tárcámba: „Jelenleg éltem legfőbb lépteinek oda kell irányozva lenni, magamnak charaktert szerezni. Ez az, melyre legnagyobb szükségem van; ez az, melyben május 20-ától míg Julis el nem jött, a Selbstschau segítségével meglehetős előmenetelt tevék; ez az, melyben Julis 3 Levéltári Évkönyv I. 33
