Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója
MISKOLCI HÉTKÖZNAPOK 1848 NYARÁN (ALEXY LAJOS NAPLÓJA) VÖRÖS KÁROLY A múlt század közepének egy júniusi napján 20 év körüli fiatalember érkezik Miskolcra; szállást keres és még aznap talál is Markusovszky csizmadia házánál; másnapra már ebédre is előfizet egy szomszédos asszonyságnál, és így berendezkedve megkezdi életét a városban, mely láthatólag nem ismeretlen számára. Ám az, amivel ettől kezdve miskolci napjait tölti, nehezen lenne egy szóval összefoglalható. Járkál a városban: elég rendszeresen bejárva annak egyes negyedeit éppúgy, mint környékét; kirándul Egerbe; délutánonként fürdik a Sajóban; este a korzón sétálgat; barátokat keres fel és ismeretleneket; ismerkedik és beszélget; régi, de szigorúan plátói, csupán érzelmesen rajongó szerelmeire emlékezik, s új női társaságot keres magának, ám gondosan távol tartja magát minden érzelmi lekötöttségtől és még inkább a szexuális kapcsolattól; esténként olykor hegedűjén játszik, vagy több hónapra visszamenően rekonstruálja és ellenőrzi számadásait: kiadásait és bevételeit; máskor elhalt szülei magával cipelt hajdani szerelmes leveleit böngészi; a svájci német Zschokke romantikus—érzelmes—vallásos novellásköteteit és elmélkedéseit olvasgatja; jogot tanul egy bizonytalannak tűnő ügyvédi vizsgára készülve; leveleket küldözget rokonoknak és ismerősöknek és válaszukra vár; régi naplófeljegyzéseit olvassa és újakat készít, gondosan kitérve bennük miskolci napjainak minden apró mozzanatára. Úgy tűnik, mintha eközben maga sem tudná, hogy mit is akar, s némileg unná is magát. Azután egy napon, augusztus 15-én — miközben ezt jegyzi be naplójába: „Nem csekély jelentékeny- séggel van rám nézve Miskolc . . . Feltaláltam benne valóm újjászületését, önuralkodá- sombani megerősödésemet” — már ott is ül a gyorskocsin és kéthónapi miskolci tartózkodás után Pest felé tart. Hogy visszatért-e valaha Miskolcra - nem tudjuk. Nem tudjuk, mert a feljegyzések, melyeknek alapján e miskolci két hónap történetét idézzük, töredékek csupán: gondosan, ízlésesen bekötött kötetben, ám csak egyetlen fennmaradt, a június 16-tól december 29-ig terjedő időszakot magában foglaló részleteként egy 1845 óta nyilván hasonló alapossággal és részletességgel vezetett többkötetes naplónak. A fennmaradt kötetből még írójának nevét is csak véletlenül, egyetlen említés alapján lehet meghatározni, mint ahogy nem kevésbé körülményesen, csupán apró, mellékes megjegyzésekből lehet némileg is rekonstruálni addigi életpályáját, családi körülményeit. És ismerjük ez évet, melyben mindez lejátszódik: 1848-nak vagyunk a nyarán. A naplóíró Alexy Lajos jómódú rozsnyói evangélikus kereskedő polgári családból származik. Iskoláit Késmárkon és Eperjesen végezte, majd jogot hallgatott és úgy látszik elvégezte a kötelező joggyakorlatot is; most, 1848 nyarán ügyvédi vizsgájának letételére készül, bár nem kevéssé izgatja az, hogy a „cenzúrá”-ra a megváltozott viszonyok között sor kerül-e? Miskolcról ebben a tárgyban több érdeklődő, sürgető levelet ír pesti barátainak. Alexy árva: szülei, úgy látszik egyszerre, és még nem régen haltak meg. Lajos, Károly és Vilmos fiúk gyámsága, az üzlet vezetésének és a helyi viszonyok között nem megvetendő vagyon kezelésének gondja Lajos nevű nagybátyjuk nyakába szakadt: ő úgy látszik kurta pórázra akarja fogni a fiúkat, kik közül a középső, Károly Pestre szökik: 26
