Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
szakmával rendelkezett, 2 fő pedig alkalmazott volt. A 33 személyből egy jogegyetemet végzett, a felszabadulás előtt csendőr zászlós volt. A 33 főből 9 miskolci születésű és miskolci lakos, 16 falun született és miskolci lakos, 8 pedig falun született és falusi lakos volt. A 33 felelősségre vont személyből 16 volt legalább egyszer büntetve. A 16 büntetett előéletű személyre átlagosan 1,9 büntetés esett fejenként. A 9 „ősmiskolci” közül 5 volt büntetett előéletű.12 0 Okkal vonhatjuk le mindebből a következtetést, hogy a lincselések kezdeményezői és elkövetői a bűnöző—lumpen rétegekből kerültek ki. Közöttük is magas a faluról beáramló, volt paraszti foglalkozásúak aránya, akik számára az urbanizáció, a városba költözés nem a munkássá válást jelentette, hanem a bűnöző—lumpen—munkás lét határán való tengődést, annak minden szociális, morális és szellemi nyomorúságával. Miskolcon tehát nem az események jellegének október 28-án bekövetkezett átértékelése hozta kilátástalan helyzetbe a párt és a szocializmus erőit, hanem október 26-án egy, nem is különösebben nagy létszámú bűnöző és lumpen csoport vérgőzős garázdálkodása, amelyet jelenlétükkel segítettek az utcán levő tömegek. Mindez összekapcsolódott a politikai és katonai vezetés bizonytalanságával, s e tényezők összességükben azt eredményezték, hogy a proletárdiktatúra legfontosabb helyi szervei, az erőszakszervezetek és a tanácsok október 26-2 7-től megszűntek funkcionálni. A megyei tanács kommunista vezetői visszahúzódtak, többen közülük illegalitásba kényszerültek. A megyei tanács épülete előtt elkövetett gyilkosság eredményeképpen azonban nemcsak a megyei tanács, hanem az első megyei munkástanács is szétesett, nemcsak a kommunisták, hanem — a revizionisták is elhagyták a testületet. Október 27-e a revi- zionizmus első látványos veresége volt a megyében: a palackból kiszabadított szellem azokat is felfalta, akik kiszabadítása érdekében ügyködtek. A csőcselék szélsőjobboldal által inspirált tombolása elsöpörte az első megyei munkástanácsot, revizionistáival együtt. A rémület légköre telepedett a városra. Az üzemi és a területi munkástanácsok megalakulása Október 25—27. között egymás után alakultak a megye üzemeiben, városaiban, községeiben az üzemi és a területi munkástanácsok. A megyei munkástanács október 25-én tartott délutáni üléséről egy öttagú — magukat munkásválasztmánynak — nevező csoport kereste fel az LKM igazgatóját, hogy a sztrájk életbe lépését megszervezze. E csoport 26-án reggel átminősítette magát nagyüzemi munkástanáccsá. Vezetője a nagyolvasztó építkezésének kormánybiztosa lett, akit az MDP-ből korábban kizártak. Október 27-én nagyüzemi munkástanács-választásra került sor az üzemben. Ezen a választáson a munkástanács önjelölt vezetőit eltávolították s K. J. gépésztechnikust választották meg elnöknek. A választásban részt vevő munkástanácstagok még zömükben nem voltak kommunistaellenesek, jelentős részüket inkább a teljes politikai és ideológiai zűrzavar jellemezte.121 Az LKM egyes üzemrészeiben 26-án megalakultak az üzemi munkástanácsok. E testületek első lépésként azokat a középvezetőket vették célba, akik részben pozíciójuknál fogva, részben pedig emberi adottságaik miatt valamilyen tényleges vagy eltúlzott konfliktusba kerültek az általuk vezetett munkahelyi kollektívákkal. (Például a nagyolvasztó gépészeti munkástanács október 26-i 14 pontos határozatából 10 pont személyi változásokat követelt.)12 2 Az LKM nagyüzemi mukástanácsa ebben a periódusban nem játszott lényeges, az üzem területén túlnyúló politikai szerepet. Az üzemen belül azonban — összhangban az első 263
