Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
egy részüket azzal az autóbusszal, amellyel az egyetemisták érkeztek, a vasúti pályaudvarra szállították, más részük pedig egyénileg távozott. Balajtijelentette F. S.-nek, a Diákparlament elnökének, hogy a katonákat szabadságos levéllel láttákéi, és eltávoztak. F. S. ezért leváltotta Balajtit a csoport éléről, amelynek parancsnokságát Z. B. vette át. Z. B. irányításával felfegyverezték az épületben maradt egyetemista csoportot, a többi fegyvert pedig a Diákparlament vezetőinek utasítására elszállították. 450 hadipuskát, 450 géppisztolyt, 10 golyószórót, 5 géppuskát, nagy mennyiségű lőszert vittek az egyetemre, ahol azt minden válogatás nélkül kiosztották az egyetem hallgatói között.112 Flasonló körülmények között került sor a Tizeshonvéd utcai alakulat egy megerősített szakaszának lefegyverzésére a lillafüredi Zalka laktanyában, ahol Z. S. alezredes parancsára a laktanya tisztjei látták el honvédségi egyenruhával és szabadságos levéllel az egység tagjait, a megyei munkástanács és a Diákparlament képviselőinek ellenőrzése mellett.113 Nem kétséges, hogy az államvédelmi sorkatonák életének megmentésére irányuló akciót a jószándék vezette. Mégis objektíve azzal az eredménnyel járt, hogy Miskolc október 26-án estére, amikor a legvadabb terror dühöngött a város utcáin, fegyveres karhatalmi erő nélkül maradt. A rendőrség szétesett, a miskolci hadosztály-parancsnokság nem rendelkezett katonákkal - a parancsnoka különben sem mutatott sok hajlandóságot az erélyes fellépésre.114 26-án délután e helyzet következtében a megyei munkástanács egyes vezetői, és a munkástanáccsal kapcsolatban álló kommunisták erőfeszítéseket tettek egy használható karhatalmi egység létrehozására. Deme László, az LKM munkástanácsától kért — és kapott — megbízhatónak nyilvánított (valójában természetesen politikailag nagyon heterogén összetételű) munkásokat, akiket Birtalan Mihály őrnagy, a MÖNOSZ parancsnoka szervezett alakulattá.115 Ezzel egyidőben a megyei munkástanács más tagjai is szervezték a karhatalmat. A Diákparlament elnöke több órán keresztül tárgyalt a testület vezetőivel, és feltehetően ekkor született meg az a döntés, hogy az egyetem fegyveres járőröket és őrséget ad a város objektumainak és rendjének biztosítására. A megállapodást gyorsan realizálták: október 27-ére virradó éjszaka fegyveres egyetemisták és munkások vették át a város középületeinek, a kifosztott megyei rendőrkapitányságnak az őrzését. A kapkodva megszervezett nemzetőrségbe azonban nagyon vegyes elemek kerültek be — közöttük sok olyan fiatal suhanc, aki a rendőrség kifosztásakor szerzett fegyvert,116 így az első időszakban a karhatalmon belül keveredtek azok a becsületes munkások, katonák és egyetemisták, akik valóban az elemi közrend és a közbiztonság megteremtése érdekében fogtak fegyvert, politikailag és emberileg is éretlen fiatal suhancokkal, akik nem idegenkedtek a különféle szélsőséges terrorakciókban való részvételtől sem. Mellettük azonban megjelentek a nemzetőrségben olyan emberek is, akik jelenléte eleve kizárta, hogy a frissen létrehozott karhatalom a közbiztonság érdekében tevékenykedjen. Felcsaptak a közbiztonság őreinek olyan személyek, akik ellen kellett volna védeni a közbiztonságot és olyan jobb- és szélsőjobboldali elemek is, akik eleve arra spekuláltak, hogy az általuk megteremtett rend ne jelentsen a kommunisták számára is közbiztonságot. Az első megyei munkástanács szétesése Október 27-én reggel a miskolci belvárosban ismét kisebb csoportok verődtek egybe. Most a megyei tanács épülete körül gyülekeztek. Megjelent az Észak-Magyarország egyik legszégyenteljesebb példánya, amelyben a munkástanács nyugalomra és fegyelemre intette a lakosságot, ugyanakkor azonban az előző napi eseményeket a következőképpen 261
