Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
Az első megyei munkástanács vezetőinek személyes aspirációi és a testület tevékenységének jellege között ugyanis lényeges különbség volt. A beköltözéskor az elnök, R. E. közölte a megyei tanács vezetőivel105 a városban, az egyetemen és az LKM műszaki klubjában történteket, bejelentette, hogy amíg a rend helyre nem áll, ők vállalják a megyei munkástanács vezetését. A munkástanácsban benn levő kommunisták törekvése ellenére azonban a megyei munkástanács, bár formálisan nem váltotta le a megyei tanácsot, már nagyobb hatalom volt annál. A munkástanács hatalma azonban kiforratlan és labilis volt, balról a kommunisták, illetve a proletárhatalom pozícióinak megszilárdulása, jobbról pedig a munkástanácsban pozíciókhoz jutó és az azon kívül működő polgári jobb- és szélsőbaloldal veszélyeztette. Ez az alapvető oka annak, hogy a munkástanácsban megtűrték a kommunistákat, sőt még a munkástanács revizionista csoportja is politikai partnernek tekintette a megyei, városi párt- és tanácsi vezetőket. Az első munkástanács politikai tevékenységének fő vonulatát a revizionista bázis kiépítésére-kiszélesítésére irányuló törekvés határozta meg. Ez irányú törekvéseiket a „munkástanácsok megalakulásával, és további munkájával” kapcsolatban kiadott tájékoztató reprezentálta. A tájékoztató a megalakított, vagy megalakítandó munkástanácsok legfontosabb feladatait egyrészről az üzemen belüli rend fenntartásában, másrészről az üzemek irányításának átvételében jelölte meg: „A munkástanácsok feladata, hogy a vállalat igazgatója, főmérnöke, művezetői és munkásai felett ellenőrzést gyakoroljanak és az üzem életére vonatkozó rendelkezéseket közös megegyezés alapján adják ki.” Ezentúl felszólították a lakosságot a fegyverek beszolgáltatására és a munkástanács által létrehozott karhatalom támogatására.106 Az első megyei munkástanács már bázisnak tekintette az üzemi munkástanácsokat, azok szervezését ez a testület határozta el. Az üzemek gazdasági vezetését a munkástanácsoknak rendelte alá, ami kimondatlanul a termelés pártellenőrzésének felszámolását jelentette. Üzemi bázisának megteremtése, kiszélesítése mellett törekedett a munkástanácsok fegyveres testületéinek létrehozására is. Az első megyei munkástanács revizionistái a jelek szerint nagyon világosan látták, érezték, hogy a szélsőjobboldal által irányított csőcseléktől nekik is tartani kell. E pontban, a közrend fenntartására irányuló erőfeszítésekben — különböző indítékkal ugyan — de találkoztak a munkástanácsban működő és a munkástanácsot felhasználni akaró kommunistákkal október 26-ának délutánján. E csoportok törekvései két irányban bontakoztak ki. Egyrészt felhívást bocsátottak ki, melyben felszólították a megye lakosságát, „minden hazafit, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy városainkban, falvainkban a legrövidebb időn belül haladjon tovább a megtisztuló, független, szabad magyar úton az élet”. A nyilatkozat — amely a rendőrségi események nyomán — erőteljesen hangsúlyozta a közrend fenntartásának szükségességét, a lakosság segítségét kérte a közbiztonság fenntartásához.107 A másik, szinte kétségbeesett erőfeszítés a karhatalom létrehozására irányult. A megyei rendőrkapitányság ostroma, és az azt követő lincselések nyomán ugyanis rendkívül súlyos helyzet alakult ki a megyében. E helyzet első — bár ekkor közvetlenül még nem érzékelhető — következménye a megyei pártvezetés szétesése volt. F. R., az első titkár Budapesten volt a küldöttséggel, Koval Pál szintén a fővárosban rekedt, a másik két titkár a rendőrségi események után idegileg összeroppant, s képtelen volt a válságos helyzetben ellátni a vezetéssel járó feladatokat.108 Ezért 26-án éjszaka az apparátus értekezlete Grósz Károlyt, az agitációs és propagandaosztály vezetőjét bízta meg a megyei pártbizottság adminisztratív ügyeinek intézésével, irányításával.109 17* 259
