Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
munkástanács elnöke, s Loy Árpáddal, az üzem híres bányászigazgatójával együtt próbálta csillapítani a nagy számú tömeget. Sikerült elérniük, hogy folytassák a munkát és Miskolcra csak egy küldöttség jöjjön. Már éppen a Himnuszt énekelték, amikor megérkezett a hír, hogy Miskolcon diákokat fogott el az ÁVH. B. I. és A. G. vezetésével a bányászok egy csoportja vonatra, illetve autóbuszra szállt és Miskolcra indult.98 Miskolcon, miután a rendőrség előtti széles utca kiürült, megjelentek a mentők, s megkezdték a halottak és sebesültek elszállítását. Az egyik áldozatot felrakták egy megállított teherautóra — anélkül, hogy haláláról meggyőződtek volna. A tetemet nemzeti színű zászlóval borították, melyet előzőleg egy lelőtt ló vérébe mártottak, s demonstrálandó, hogy ártalmatlan embereket gyilkolt az ÁVÓ, körülhordozták a város utcáin, a nagyüzemekben. Ezzel egy időben a vértől és az uszítástól megvadult csoportok indultak teherautókon „Mexikóba”, a „Csengősre” fegyverekért.99 A városban történtek hírére az LKM munkástanácsának egyik tagja telefonon érdeklődött a főosztály vezetőjénél az eseményekről, s javasolta, hogy valaki menjen ki az üzembe megmagyarázni azokat. A parancsnokok — mivel különben is a nagyüzemek segítségét akarták kérni — Gáti Gyula alezredest bízták meg a feladat teljesítésével. Gáti civilbe öltözött, s kilépett az épület egyik pinceablakán. A tömeg azonban — miután észrevette, hogy a rendőrség beszüntette az ellenállást — ismét az épület mellé nyomult. Az ablakon kilépő alezredest azonnal felismerték, körülfogták, s ütlegelni kezdték. Az eseményeket figyelemmel kísérő rendőrök tüzet nyitottak, s a Gátit bántalmazó csoport szétszaladt. A több sebből vérző rendőrtiszt a Malinovszkij utca felé futott, s ott egy bérház pincéjében rejtőzött el. K. J. és T. J. talált rá és brutálisan ütlegelve kivonszolták az utcára. Az eszméletlenre vert Gáti Gyulát egy agyonlőtt ló vérében megforgatták, majd később a még élő embert S. D., B. G. és K. F. nyakánál fogva egy teherautó után kötötte, s a mintegy másfél kilométerre levő Zenepalota előtt álló szovjet emlékműhöz vonszolták, melyre felakasztották.100 Miközben a rendőrség körül mind nagyobb tömeg gyűlt össze, megérkeztek Ormosbányáról B. I-ék is. A megyei munkástanács elnöke, s egyik tagja S. Gy., Fazekas László, a Miskolci városi Tanács elnökhelyettese és mások is próbálták a tömeget csillapítani,101 - sikertelenül: az épület mindkét kapuját felfeszítették, s a megvadult csőcselék, élén az ormosi bányászokkal, behatolt az épületbe. A főosztály vezetője nem engedélyezte újabb tűzparancs kiadását, s elrendelte, hogy az épület lépcsőit barrikádoz- zák el, a személyi állomány pedig a felső emeletekre húzódjon vissza. A védők, jórészt már fegyver nélkül, a felső emeleteken elbarrikádozták magukat, akiknek pedig ez nem sikerült, a garázsban szerelőruhába öltöztek és megkísérelték elhagyni az objektumot. Az épület felső emeleteire visszavonult őrség egyes tagjai fegyverrel védekeztek, a benyomult tömeg pedig az ablakon keresztül kidobálta a szobákban talált fegyvereket, melyekkel az utcán levők azonnal lőni kezdték a még ellenálló védelmet. Az épület birtokbavétele általános lövöldözéssel és kézigránát robbanásokkal járt, melynek következtében ismételten több személy vesztette életét, illetve sebesült meg. Eközben a szovjet emlékműre felakasztott Gáti Gyula körül nem oszlott szét a tömeg, sőt egyre növekedett a lincselés hírére kicsődülő emberekkel. Az egész városban terjengő hírek hallatára a helyszínre érkezett Freimann Lajos a budapesti gombügynök, aki elítélő megjegyzést tett a gyilkosságra. A közelében állók bántalmazni akarták, mire menekülni kezdett. Szállodai lakásán azonban elfogták és féktelen antiszemita uszítás közepette Gáti Gyula mellé akasztották. A rendőrség épületében közben tovább folytak a gyilkosságok. Ráduly József rendőrszázadost menekülés közben fogták el, agyonlőtték, majd lábánál fogva egy fára akasztották. Hasonló sors érte Juhász József államvédelmi hadnagyot és Mohai István 17 Levéltári Évkönyv I. 257
