Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében

kiformálódott revizionista centrumokkal. Ennek első állomása a diákparlament 11 pontjának elfogadása volt. F. R. azonban ekkor még személyileg nem exponálta magát, pusztán elfogadottnak nyilvánította all pontot, és ezt munkatársai útján tudomására is hozta az egyetemieknek.

Október 23-án éjszaka, a fegyveres ellenforradalmi lázadás kitörését követően azonban telefonon kapcsolatba lépett a DIMÁVAG nagyüzemi pártbizottságának titkárával, ismertette vele a budapesti eseményeket és közölte, hogy ,,a megyei pártbizottság egyetért a DIMÁVAG pontjaival és zászlóvivője lesz azoknak” (az én kiemelésem K. L.).53

Ugyanezen az éjszakán keresztülvitte, hogy az Észak-Magyarország október 24-i száma közölje a megyei pártbizottság állásfoglalását Gerő Ernő október 23-i beszédével kapcsolatban. A kommüniké, melynek címe „Borsod megye népe és a pártbizottsága visszautasítja Gerő beszédét”, a következőket tartalmazta: ,A beszédről Borsod megye népének és pártbizottságának az a véleménye, hogy az semmiképpen nem fogadható el, mert nem adott választ azokra a kérdésekre, melyeket a megyei pártbizottság a központi vezetőség politikai bizottságához az előző napokban intézett... sőt az egész egyetlen mellébeszélés volt. A szerencsétlen megnyilatkozást nemcsak a Borsod megyei Pártbizottság, de Borsod népe, az egész ország visszautasítja.”54 Ezen állásfoglaláshoz két megjegyzés kívánkozik. Az egyik, hogy Gerő Ernő október 23-i beszéde nem a megyei pártbizottság levelére kívánt választ adni, hanem a Budapesten kirobbant fegyveres ellenforradalmi lázadásra. A másik általánosabb, a megyei pártvezetés és F. R. viszonyára vonatkozik: sem a fenti állásfoglalás, sem az egyetem és a DIMÁVAG valamennyi pontjának elfogadása nem a megyei pártbizottság, nem a négy titkár, hanem F. R. személyes állásfoglalása volt, aki egyes lépéseit ugyan formálisan megvitatta, éppen kéznél levő munkatársaival, az ellen- véleményekkel szemben azonban minden esetben keresztülhajtotta saját álláspontját, ha érveivel nem sikerült, akkor hivatali hatalmával. F. R. ezekben a napokban a megyei pártbizottság nevében személyi politikát folytatott. 55

Október 24-e kulcsfontosságú volt a megyében kialakult revizionista csoportok helyzetében. Szervezetileg és programját tekintve kiformálódott a két revizionista centrum: a munkásszervező bizottság és a diákparlament. Ezeknek voltak tömegeik, de nem voltak politikai súllyal rendelkező vezetőik, és tevékenységükben volt egy jó adag spontaneitás, olyan értelemben, hogy csak politikailag, nem pedig személyileg kapcsolódtak a Nagy Imre—Losonczy csoporthoz.

F. R-nek megvoltak a kapcsolatai a Nagy Imre—Losonczy csoporttal, de nem voltak tömegei. (A pártvezetés vitatkozott vele és mind komolyabb fenntartásokat táplált döntéseivel szemben.)56 Ezért miután magát revizionista platformjának többszöri nyilvános közzétételével a jobboldal számára elfogadhatóvá tette, személyesen is megjelent a DIMÁVAG-ban, hogy élére álljon az új revizionista centrumoknak, így személyén keresztül a Nagy csoporthoz kapcsolja azokat. (Az csak F. R. jó politikai érzékét bizonyította, hogy a demonstratív lépésre a DIMÁVAG-ban, nem pedig az egyetemen került sor.)

A helyi pártvezetés harmadik csoportját az a nagy többség képezte, mely világos és egyértelmű utasításra várt a válságos helyzetben. Ezek az utasítások azonban nem érkeztek meg, sőt az Észak-Magyarország október 24-i száma szerint a megyei pártvezetés azt a Gerő beszédet is elutasította, mely minden hibája, minden ellentmondásossága ellenére mégiscsak egyfajta állásfoglalás volt a proletárdiktatúra védelmében. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a Gerő-beszéd F. R-ék állásfoglalásától függetlenül nem volt mozgósító erejű.

A vezetés szektás tagjai teljesen akcióképtelenné váltak és általában a pártbizottságokon várták az eseményekről érkező híreket; nem volt erkölcsi tőkéjük és talán elszántságuk sem kezdeményezni, s ami a legfontosabb: nem tudtak tömegeket mozgósítani.

247