Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
SZDP 50,5%), Diósgyőrben 85,3%-ot (MKP 45,6%, SZDP 39,7%), Diósgyőr Vasgyárban 84,2%-ot (MKP 41,8, SZDP 42,4%), Újdiósgyőrben 76,5%-ot (MKP 33,9%, SZDP 42,6%). Pozitívumként kell értékelni azt is, hogy a legfontosabb helyeken kitűnő volt a két párt együttműködése, hogy nem egymás ellenére, hanem közösen a reakció ellen léptek fel. A miskolci járás és az ózdi járás eredményeit vizsgálva ugyanakkor látszik a két járás társadalmi berendezkedésének különbözősége, amennyiben az ózdi járásban az iparból és a bányászatból élők aránya 56% volt, a miskolciban pedig 33%, a mezőgazdaságból élőké 26% illetve 40%. Ezek az arányok a többi járásban még kedvezőtlenebbek voltak. A bányamedence másik két járásában a munkáspártok nem tudtak többséghez jutni. A sajószentpéteri járásban ugyan megszerezték a szavazatok 46,5%-át (MKP 30,5%, SZDP 16%), az edelényi járásban azonban csak a szavazatok 36,9%-a jutott nekik. Ugyanakkor a FKgP a sajószentpéteri járásban 43,8, az edelényiben 59,7%-ban részesült.69 Az eredmény alakulásában három alapvető tényező játszott szerepet, a lakosság társadalmi megoszlása (a sajószentpéteri járásban földműveléssel foglalkozott 49%, iparral és bányászattal 32%, az edelényi járásban pedig 58%, illetve 28%); a lakosság jelentős részének politikai elmaradottsága, amit a FKgP jól kihasznált; és a baloldal megosztottsága, egymással történt rivalizálása. Az első tényező adatai önmagukért szólnak, a második tényező igazságát pedig jól szemlélteti, hogy pl. az edelényi járásban a bányamedencén kívül elhelyezkedett huszonegy község 6 700 szavazatából 5 365 a FKgP-ra esett, azaz több mint 80%. A harmadik tényezőt a jelentősebb ipari helyek munkáspárti szavazatainak megoszlása bizonyítja azzal, hogy ahol az egyik párt jól szerepelt, ott a másik kevés szavazatot kapott. így a sajószentpéteri járásban pl. Sajószentpéteren az MKP szavazatainak aránya 42,7%, az SZDP-é 7,4%, Bélapátfalván 53,6% illetve 7,1%, de ugyanez fordítva is igaz — Berentén az SZDP 52,8%-ot szerzett az MKP 8,3%-ával szemben, Parasznyán pedig 45,4%-ot 19,2%-kal szemben.70 Hasonló volt a helyzet az edelényi járásban is, ahol pl. Kurityánban az MKP szavazatainak aránya 66,1% volt, az SZDP-é 9,7%, Rudabányán 53,5%, illetve 10,1%, Felsőtelekesen 50,4%, illetve 3,2%. Egyidejűleg fordított példákat is találhatunk. Felső- kelecsényben az SZDP 40%-ban részesült, míg az MKP csak 11,4%-ban, Szendrőládon az SZDP 25%-ban, az MKP 1%-ban.71 Az NPP a borsodi bányamedence járásaiban gyengén szerepelt, egyedül a sajószentpéteri járásban tudta túlszárnyalni országos átlagát. Ez érthető, mivel az erős és szervezett ipari munkásság, valamint a bányászok jelenléte miatt ezen a vidéken a két ellenkező pólus csapott össze, és így az NPP-nek nem jutott hely. Általános megállapításunknak nem mond ellent egy-egy kiugró eredmény, hogy pl. az edelényi járásban található Bold- ván az NPP a szavazatoknak több mint 24%-át szerezte meg.72 A párt a sajószentpéteri járásban elért eredményét is elsősorban négy községnek, Bánhorvátnak, Dubicsánynak, Sajógalgócnak és Sajóivánkának köszönheti, amelyekben együttesen csaknem 13%-ot kapott. Az Alfölddel határos, mezőgazdasági jellegű déli járásokban 54 község volt (a mező- csáti járásban 24, a mezőkövesdiben 16 és a mezőkeresztesiben 14). Mindhárom járásra jellemző volt az iparnak szinte teljes hiánya, amit mutat, hogy lakosságuknak kb. 80%-a foglalkozott mezőgazdasággal és csak mintegy 10%-a iparral. Erről az iparról is meg kell állapítani, hogy nem szervezett és fejlett ipart jelent, hanem kizárólag kisipart. Ez a helyzet eleve rontotta a munkáspártok választási esélyeit, amit még tovább rontott az NPP helyi szervezettsége. Mindezek azután a választás eredményében kifejezésre is jutottak. A három járás összesítése szerint az 59 001 érvényes szavazatból az NPP 6 586 (11,2%), a PDP 590 (1%), az MKP 8 397 (14,2%), a FKgP 35 189 (59,6%), az SZDP 222
