Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)
Egyéb Hentes számla Havi kenyér számla Fűszer számla 51,78 3500.00 1100.00 600,00 összesen: 1959.4,10 pengő A tállyai táborban október elején észlelt, jegyzőkönyvekben rögzített, problémák dr. Hegyi látogatásakor is megoldatlanok voltak. A táborban — más táborokhoz hasonlóan — elsősorban a lámpák, evőeszközök hiánya okozott nehézségeket. A tábor október végén áttért az önálló élelmezésre (ezt megelőzően Bekecsről kapták a nyersanyagot, ami nehézkessé tette a rendszeres ellátást), ezzel a tábori ellátási viszonyokban kedvező változás következett be. Többek között ez is közrejátszott abban, hogy dr. Hegyi István jelentésében a tállyai táborral kapcsolatban arra a véleményre jutott, hogy a „... tábor családok elhelyezésére sokkal alkalmasabb, mint a bekecsi, mert (a lengyelek számára a Munkás-lakótelepen - L. I.) külön épületek és lakások vannak.82 A helyszíni szemle, szóbeli jelentések, valamint a meghallgatások összegezésével dr. Hegyi István a zempléni táborok helyzetének megjavítása érdekében javaslatot dolgozott ki. A javaslat szerint a bekecsi, tállyai és a mádi táborok létszámát egészségügyi, erkölcsi és ellenőrzési okokból 200—200, illetve 100 főre kellett volna csökkenteni. Hegyi részletesen megjelölte a legszükségesebb tennivalókat: „A bekecsi táborban lehetőség szerint csak férfiakat, a tállyai táborban pedig családokat, nőket és gyermekeket kellene elhelyezni. A mádi tábort továbbra is úgy kell hagyni, ahogy van, de a tüzelés és a világítás miatt az ott elhelyezett menekültek ellátmányát fejenként 80 fillérről 1 pengőre kellene felemelni.... A rátkai tábort egészségügyi okokból azonnal fel kellene oszlatni.”83 Az 5. pont szerint a táborok biztonságának növelése érdekében 3 pengő napidíjjal, a bekecsi táborba két, Tállyára egy éjjeliőr alkalmazását is javasolta. Dr. Hegyi István Bekecs és Legyesbénye községekben a magánházaknál való elhelyezést, továbbá a nagy létszámú (200 főn felüli) táborban élő menekültek jobb körülmények közé juttatását alapvető fontosságúnak tartotta. A zempléni táborlátogatások során tapasztalt elhelyezési nehézségek nem voltak egyedi jelenségek. A B. M. IX. (szociális és szegényügyi) osztálya látva a nehézségeket, dr. Antall József személyes irányításával gyors, hatékony megoldásokat keresett. Az ország különböző helységeiben több új tábort elhelyezésre, téli fűtésre is alkalmas épületeket bocsátottak a menekültek rendelkezésére. Az előbbiek alapján 1939 novemberében Garany községbe lengyel egyetemi hallgatókat irányítottak. Az esetleges meglepetések elkerülése végett a tábor megnyitása előtt dr. Pintér Viktor miniszteri titkár, a B. M. IX. osztályának beosztottja, megszemlélte a beköltözésre kijelölt kastélyt, „... s a hatalmas épületet több száz menekült elhelyezésére alkalmasnak találta.”84 A garanyi kastélyban a különböző táborokból összegyűjtött 250 egyetemi hallgatót szállásoltak el. A Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe került lengyel katonai személyek elszállásolásáról, a tábori viszonyokról igen kevés forrás maradt fenn, de kronológiai és tematikus szempontból ezek is hiányosak. A gyér forrásanyagból is kiderül azonban az, hogy a lengyel fegyveres erők tagjainak (katona, vámőr, határőr) elhelyezése a polgári személyekhez hasonlóah olykor tartósnak ígérkező nehézségekkel járt, bár a katonai ellátás biztosításában jóval kevesebb probléma merült fel. A H. M. 21. osztályára befutó jelentések A katonai menekültek elhelyezésének körülményei 188
