Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)

Ezzel a tendenciával a H. M. 21. és a B. M. IX. osztálya is egyetértett. A menekültek evakuációját többek között az előbbiek miatt sem ellenezték, bár hangsúlyozni kell, hogy az evakuáció elsősorban politikai kérdésként merült fel s politikai szempontból van jelentősége is.

A tállyai lengyel polgári tábor későbbi létszáma 293 főre növekedett, ebből azonban 41 személy erdélyi menekült volt. Az elhelyezési viszonyok a táborlátogatási jelentés szerint megfelelőek voltak: „. . . a tábor tele van, de nem zsúfolt. [. . .] Az étkezés, fűtés általábban rendezett. A világítás iránt intézkedés történik.” Mindezek ellenére a táborban lévő nőket (10 fő) és gyermekeket (12 fő) más táborban, jobb környezetben kívánták elhelyezni. Ez utóbbi érthető is volt, hiszen a jegyzőkönyv szerint a tállyai táborból 100 db takaró, 125 szalmazsák, 130 törülköző és más fontos hétköznapi berendezési tárgy hiányzott.70

A rátkai táborban, az intézői lakban elhelyezett 49 személy zöme gépkocsivezető és ipari munkás volt. A majorban november elejével megüresedett négy béreslakásban „szükség esetén” még 100 menekült elhelyezését tudták biztosítani. Ellátottság szempontjából a rátkai tábor kedvező helyzetben volt, mert mindössze 122 pengő értékű berendezési tárgy (pl. mosdótál, kés, villa, petróleumlámpa, kályha stb.) megvásárlása vált szükségessé.71

A mádi lengyel tábor létszámát tekintve a zempléni táborok között a harmadik tábornak számított. A menekültek a volt csendőrlaktanya helyiségeiben, az Eszterházy- kastély inasszobáiban és a Zichy-házban, három csoportban voltak elhelyezve. Az élelmezést „a községi elöljáróság közbejöttével” személyenként napi 80 filléres áron maguk a menekültek oldották meg. Ez az elhelyezési és élelmezési módszer bevált, mert a látogatáskor az elhelyezést és az élelmezést megnyugtatónak találták. Október elején már csak a fűtés és a világítás szempontjából voltak hiányosságok. Grein György gondnok szerint „Szükséges volna a fűtés, világítás (biztosítása) végett a mai napon az ellátmányokat személyenként és naponként 20 fillérrel emelni” ami — az előbbinél nagyobb összegben, december elején be is következett.72 A mindennapi élethez szükséges berendezési tárgyak bővítésének halaszthatatlanságára is rámutattak,73 s a hiányzó tárgyak pótlására intézkedéseket tettek.

A látogatásokról felvett jelentés végén Grein György hangsúlyozta, hogy az egészségügyi ellátás minden táborban biztosítva van, (!) ugyanakkor rámutatott arra is, hogy „. . . betegszobák még nincsenek beállítva.”74 A zempléni táborokban észlelt hiányosságok pótlására 1878 pengőt irányoztak elő. A költségesebb tárgyakat (205 db szalmazsákot, 160 db takarót, 130 db törülközőt) a Vöröskereszttől, más tárgyakat vásárlás útján kívánták beszerezni.75 A zempléni lengyel táborokról készített — előbb ismertetett — jelentés több súlyosnak tartott hiányosságot (a bekecsi és a tállyai táborok viszonylatában túlzsúfoltságot) állapított meg, ezért a B. M. IX. osztálya október 16-ra és 18-ra újabb táborlátogatást (ellenőrzést) rendelt el. A táborok szociális helyzetének kivizsgálásával ezúttal dr. Hegyi Istvánt, a B. M. IX. osztályához beosztott törvényszéki tanácselnököt bízták meg.76

A táborlátogatások idején a bekecsi táborban 260, magánházaknál 46, a Szerencs melletti Legyesbényén ugyancsak magánházaknál 31 lengyel polgári menekült volt elhelyezve. Tállyán 247, Mádon 113, Rátkán 50 személy táborszerű elszállásolását és élelmezését biztosították.77 A látogatások után dr. Hegyi István jelentést készített. Dr. Hegyinek a részletkérdéseket is magába foglaló jelentése nagy segítséget adott a B. M. IX. osztályának, a menekültek ügyeivel foglalkozó társadalmi szervezeteknek, továbbá a vármegyei hatóságoknak egyaránt, mert nevén nevezte a hiányosságokat s nem hallgatta el a hozzá nem értésből, vagy hanyagságból származó mulasztásokat sem.

186