Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
Bizottság és az UFOSZ által összehívott bizottság — a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint - az illetőktől a házhelyet elvette.90 A házhelyek telekkönyvezésének végleges rendezése céljából az UFOSZ kezdeményezésére 1947. december 11-én tárgyalás zajlott le. Itt véglegesen döntöttek a tulajdonosok személyéről; néhány esetben változás történt a tulajdonosokban. Voltak, akik lemondtak a házhelyről, így azt új igénylőknek adták át. Ezen a tárgyaláson történt bejelentés az egyház kártalanításának végleges mértékéről.91 Ezt követően sor került a telekkönyve- zésre, melyről a végleges döntés 1948. január 15-én született meg. A földreform végrehajtásával egyidőben tovább folytatódott az 1939-ben elkezdett tagosítás befejezése. 1947. augusztus 21-én 21 panaszos pert indított a tagosítást végzők ellen, mivel a földjüket hiányosan kapták meg, és pótlásukra egy más területen jelöltek ki számukra földet. Ezt a panaszosok nem fogadták el, és így indult meg a kiadás elleni perek sora. A tulajdonosok és a tagosítást végző szakemberek között a helyzet egyre inkább elmérgesedett, olyannyira, hogy egy vita során tettlegességgé fajult az indulat. E peres ügyek közül a leghosszabbnak és legbonyolultabbnak a Bíró Géza és Gulik János pere bizonyult, amely a tulajdonos számára végül is kedvezőtlen megoldást hozott. A következő ilyen fellebbezési ügy 1947. október 2-án kezdődött, amikor is 59 aláírással fellebbezték meg az OFB földek tagosításba vonását, amely szerint a 119 kát. h. új mérését kívánták elvégeztetni 20 év után. Ez valamennyi tulajdonos ellenállásával találkozott. A megyei törvényszék 1947. dec, 6-i végzéssel elutasította a fellebbezést. 1948. január 22-én újabb fellebbezés történt, amelynek már sokkal határozottabb hangja volt: „Amennyiben a tagosítást mégis végre akarják hajtani, erőszakkal is megakadályozzák, a mezsgyéket ki fogják dobálni és továbbra is a régi állapotban fogják használni.” A debreceni ítélőszék 1948. április 12-i végzéssel új tárgyalást tűz ki, majd 1948. május 10-én az előző ítéletet jóváhagyta. A huzavona sokáig eltartott, de végül is a parasztok győztek, mert az OFB-földeket továbbra is úgy használták, mint ahogy azt az 1924. évi földosztáskor kimérték. Tulajdonképpen a tagosításba vonást már nem is lehetett megoldani. A tagosítás csupán annyit jelentett volna, hogy újramérik az OFB-földeket, és ki-ki néhány méterrel odébb került volna a kimérés során. Ez volt a tartalma a sérelemnek, valamint az, hogy az új kimérés után nehezebben tudták volna megközelíteni a gazdák földjeiket az új útkitűzések miatt. A tagosítási eljárás elhúzódása tetemesen megnövelte a költségeket, de a közben zajló II. világháború okozta inflálódás is hozzájárult, hogy 3 alkalommal is meg kellett emelni a mérnöki munka egységárát. 1942-ben 21,5 P/kat. h. egységárat írt elő a PM, majd 1943-ban ezt 34,6 P/kat. h.-ra emelte. 1947-ben a PM határozata a tagosításra eső költséget kát. h.-ként 70,— Ft-ban állapította meg.92 A tagosítás végül is 1950. október 10-én kelt igazságügyi miniszteri rendelettel ért véget, amely a tsz. szervezés során végrehajtott földrendezésig volt érvényben. Közben azonban a földek annyira elhanyagolt állapotba kerültek, hogy évek kellettek hozzá, amíg gondos műveléssel rendbe tudták hozni. Ez éreztette hatását még a termelőszövetkezetek gazdálkodásában is. A szövetkezeti gondolat térhódítása A XX. században a szövetkezeti gondolat szerte a világon egyre nagyobb tért hódított. Hazánkban a legnagyobb tömegeket átfogó szövetkezeti mozgalom a „Hangya” volt a felszabadulás előtt. A „Hangya” a községben is megalakult és jelentős szerepet töltött 158
