Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben - Documentatio Borsodiensis 5. (Miskolc, 1988)

Bevezetés

za. Es az is tény, hogy az idő előrehaladtával a gyűjtemény értéke egyre emelkedik, hiszen a földrajzi nevek - ahogyan azt már Pesty és kortársai is látták s mi is lépten-nyomon tapasztalhatjuk - elpusztulnak és kiesnek az emberek emlékezetéből; ezt a szinkrónikus helynévanyagot tehát az azóta eltelt százhúsz esztendő történetivé, diakrónikussá léptette elő. Való igaz viszont az is, hogy a gyűjtemény rendkivül egyenetlen: igen sok függött attól, hogy a jegyzők, papok vagy más "névösszeirók" mennyire értették meg Pesty szándékait. Volt közöttük nem egy, aki ma is érezhető élvezettel csinálta meg, amire felkérték és tökéletesnek mondható munkát végzett, de volt olyan adatgyűjtő is - mint például Borsod vármegye esetében Hejőcsaba jegyzője -, aki egyáltalán nem értette, mit akarnak tőle és még a kért kiegészítés is teljesen értéktelen, mivel egyetlen nevet sem tartalmaz. De szerencsére az ilyen jegyzők voltak kevesebben.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy nem fölösleges-e kiadni ezt a helynévgyűjteményt akkor, amikor tudjuk, hogy a múlt század ötvenes-hatvanas éveiből viszonylag nagy mennyiségű iratanyagot őriznek a levéltárak - köztük a tagosítás gondosan rajzolt térképeit és a hozzájuk kapcsolódó földkönyveket -, s ebben az iratanyagban rengeteg földrajzi névre bukkanunk? A válasz csak az lehet, hogy nem fölösleges. Ha valaki ugyanis ösz- szeveti a Pesty-fóle helynévanyagot azokkal a nevekkel, amelyek a térképeken találhatók, azt fogja tapasztalni, hogy a nevek csak részben fedik és sokkal inkább kiegészítik egymást. Arról nem is szólva, hogy Pesty anyaga nem pusztán helynevek gyűjteménye: az egyes települések történetére vonatkozó adatok, a névmagyarázatok gyanánt elmondott történetek, stb. sokkal többé teszik annál: a helytörténetirás, a néprajz, a nyelvtudomány valóságos kincsesbányájává. Az azóta eltelt 120 esztendő alatt igen sok minden történt: oklevelek, sőt teljes levéltárak pusztultak el, romok tűntek el teljesen, amelyeket a Pesty kérdőiveit kitöltő jegyzők még láthattak. Elég itt csak a mezőcsáti nemesek hatalmas levéltárára gondolnunk, amelyből a jegyző 186k-ben még dolgozott s amelynek ma még csak a sorsát sem ismerjük.

16