Árva Ferenc - Rózsa György Gyula: Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dokumentumai a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban - Acta Archivistica 4. (Miskolc, 1998)

És én a kényszerűség ösztönének hódolva, ismét jóslatot mondok. Hallgassatok meg hazámfiai! Az örökkévaló isten nem egyes csodákban, hanem átalános törvényekben nyilatkozik. Isten örök törvénye, hogy a ki magát elhagyja, azaz istentói is eihagyatik. Örök törvény, hogy a ki magán segít, azt az isten is megsegíti. Isten törvénye, hogy a hitszegés végeredményben maga magát bünteti meg. Isten törvénye, hogy a ki a hitszegesnek£tm igazságtalanságnak szolgál, az igazságnak diadalát készíti elő akaratlanul. . A: A mindenség

1 ezen örök lörvényei|re tám^zkodva esküszöm, hogy jóslatom teljesedni fog. És jóslatom ez: Jellacsich beütéséből Magyarorsxágba, Maiyarország szabadsága fog következni. Szegény hitszegően elárult magyar hazánk szent nevére kérlek, hidjetek a jóslatnak, ha hisztek teljesülni fog. Aliból áll ennek a Jellacsichnak halalma? Egy kis anyagi erő 50— 60—70 ezer ember, pillanatnyilag -hatalmasnak látszó, mert a határőrvidéki szerkezetűéi fogva mintegy 30 ezer kész fegyverest talált. De mi van a háta megett? mire támoszkodliutik? hol van a nemzet, melly az igazság lelkesedésével támogassa őt? melly kipótolja seregének csak azon hiányát is, mellyet nem is a szíve mélyében megsértett magyar engesztel hetién karja, hanem maga az út fáradalma, sa mohón hörpölt magyar bor kidöiit? Nincs sehol — sehol. Egy illyen sereg csak pusztítani képes. Hódítani, vagy épen hódítását megtartani nem. liatu kán száz ezerekkel szállotta meg hazánkat. — Pusztított, de kiment. Az illyen Jellacsich-féle expedilió legfeleha sáskajárás. A sáskasereg mindig előre nyomul, de mindig fogy, végtére kivesz. Minél belebb nyomúland Jellacsich az országba, annál bizonyosabb, hogy egy embere sem látja többé a Száva vizét. - / öli magyarok, csak akarnunk kell, elegen vagyunk, hogy csak kővel is agyonverjük. Hogy aztán mi történik? arról majd akkor szólunk. A magyar nem érdemelné meg, hogy islen napvilága reá süssön, lia reggel első s este utolsó gondolata nem volna az ocsmány hilszegésnek, a rút árulásnak eleven emlékezete, mellyel a magyarnak az élők sorúbóli kiirtására olly példátlan alávalósággal összeesküdtek. A magyarnak tehát most csak két teendője van. Egyik: felállani tömegben <i haza földét tnegszállott «llenaètf aggon nyomására. A.-*mtsih-faeitfftkes>lt. ' Ha a magyar e kettőt nem teszi, akkor oUyigyáva nyomorult nép, mellynek neve a világ históriájában ugyanazonossá lesz a szégyen s gyalázat névvel; akkor a magyar olly gyáva nyomorult nép, melly megfertőztette ősei szent emlékét, mellyre maga az örökkévaló isten azt fogja mondani: „Bánom hogy teremtet tem

u

, okkor a magyar olly istentől elátkozott nép, mellytól a levegő meg fogja tagadni •eltelő erejét, mellynek kezei alatt a televény búzaföld sivatag,homokká fog változni, mellynek közelítésekor kiaszik a szomjat enyhítő forrás, ki hontalanul bujdosandik a földliálán, ki hiában kérendi az irgalomtól az alamizsnának száraz kenyerét, kit alamizsna helyett arczúl csapand az idegen faj, melly ót saját hazájában vándor koldussá teendi, kit mit a gazdátlan ebet, büntetlenül verend agyon bármelly gazember, olIvánná lesz, mint a bélpoklos, kit minden ember kerül, mint az indus pária, kire az ebeket uszilják. Hiában fordu

land a vallás malasztjához, neki nem adand uz vigasztalást. Isten! kinek teremtési mivel gyávasága állal meggyalázta, nem bocsátandja meg bűneit sem ezen a világon sema másikon ; a leány, kihez szemeit felemelendi, seprővel hajtandja el a küszöbről, mint a rübes állatot, neje utálattal köpend gyáva szeme; közé, s gyermekének első szava az lesz, hogy apját megátkozza. Borzasztó! borzasztói de így lesz. Az átok kérlelhetlen esküjével esküszöm a szabadság istenére, e hont vérrel szerzett őseink meggyalázott emlékezetére esküszöm, hogy igy leszen, ha a magyar faj olly gyáva, hogy tömegestül fel nem kel Jellacsich szolga poroszlóit, sa szerb rablókat és minden árulót, ki a magyar ellen karját emelni meri, összezüzni, mint zúzza a fergeteg az útjába vetett kötetlen szalmakévét, s ha olly gyáva lesz a magyar fnj, hogy szélzúzván ellenségeit, meg tudna bocsátani vagy egy perczig is elfelejteni az árulókaí^és laziirulast. Nem, nem! ezt a magyar nem teheti! és legyen átkozott, ha megteszi. Azért mondom én, hogy Jellacsich beütéséből Magyarország szabadsága fog következni. Először győzni, aztán leszámolni. Ez a feladit. Fegyverre tehát, a ki férfiú ! Az asszonyok pedig Veszprém és Fejérvár közölt ássanak egy irtózatos sírt, mellybe vagy a magyar nevet, magyar becsületet, a magyar nemzetet^—vagy ellenségeinket eltemessük; s mellyen vagy a magyar név szegyen oszlopa állaud illy felírással:!,,^ bünteti isten a gyávaságot", vagy àlland a szabadság örökzöld fája, mellynek lombjai közül isten szava szóland, mint szólott Mózeshez égő tüskebokorból. „A hely, mellyen állas*, szent, igy jutalmasom a bátorságot! szabadság, dicsőség, jólét és boldogság a magyarnak. Fegyverre tehát magyar! eleiedért, becsületedért, hazadért, házadért, ősi tűzhelyedért, a földért, melly táplál, mellyet véres verejtékeddel mívellél, s mellyet most a hitszegők, szabadságod megdöntésének béreúl akarnak a szerbeknek, illyreknek kezére játszani, stéged saját hazádban földönfutóvá tenni, mint tették már a temerini szegény magyarokat. Fel, fel, fegyverre magyar! a ki a törvénynek nem engedelmeskedik, mellyre a király is megesküdött, az áruló; a ki pedig áruló, azt el kell fogni, s a törvénynek kezébe kell szolgáltatni. Hazánk mindenünk ! a hazát megmenteni első kötelesség ! a hazát mentve magunkat mentjük. A kinek egy faluban, a kinek egy megyében legkisebb hatása van, ragadjon zászlót! Ne halljunk más zenét Magyarhon téréin, mint Rákoczynak búskomor indulóját; gyűjtsön maga körül 10—20—50— 100—1000 embert, ki mennyit tud, s vigye Veszprém felé; Veszprém táján, gyűljön össze az égési magyar nép, mint összegyúlend ítélet napjakor a feltámadott emberiség, s rajta az ellenségre! Énekeljétek ama szent éneket, mellyet ismertek: „Ta/ísil mag Uten orsaágunXaL, ItonUd meg mi ellensegintct, _ Mi Magyar hazánkat j A kik üldöznek benőnket." ' - f Fel! fel ! fegyverre I ! velünk van Ilten é» ai ig

ámig!— MíOSSUlll. °C <*f< T. nt. Bortod Vármegye rendeletéből kiadódott. Mitkr'-irn nyotitt. X. L. "