Dobrossy István: A millennium megünneplésének dokumentumai Abaúj, Borsod és Zemplén vármegyékben - Acta archivistica 3. (Miskolc, 1996)

Dokumentumok

39. DOKUMENTUM A Kárpátok bérczlakói, a Tisza és Duna rónáinak szülöttei, a kék Adria partjain élé véreink, szegény úgy mint gazdag, kicsi és nagy félretéve vallása és politikai nézete különbözőségét, mint egy anyának igaz gyermekei összeölelkőzve jelentek meg a teremtés Ura előtt: bálájukat clrebegni. Etelközben szerzett ősi intézményünk a „Communitas“ gyűlt ez ősi falak közt össze ma, a vármegye, az utódok „ünnepet ülünk, a kegyelet lángja ég szent oltárodon honszeretet.“ Siettünk mi is a szent oltárhoz, hol, a nemzet millióitól körül­véve, az első áldozati tüzet maga gyújtotta fel a legelső magyar ember, a király. Vármegyénk nemcsak melegágya volt a közszabadsági a tö­rekvő eszméknek, hanem szülőföldje és iskolája korszakot alkotó időkben szerepelt országos nagyjaiukuak is. Hogy róluk is, bár sajnos röviden, megemlékezzünk, csak néhányat fogok említeni. Itt született az a fejedelmi szabadsághős, II. Kákóczy Ferencz. akinek jellemzésére elég, ha azt mondom, eszméi másfél század után is feltámadtak. Itt született és a vármegye termébeu hallatta hatalmas sza vát az a másik nagy hontalan, Kossuth Lajos, akiuek lánggal égő beszédétől százezerek áldozták életüket a hazáért és aki halha­tatlanná lett nevét az 1848-iki törvényekben örökítette meg Ezen vármegye alispáui székéből indult ki Br. Vay Miklós, aki abban mu­tatta ki hazája iránti szeretetét, hogy akkor állt nemzete szolga latába, amikor az őt megérteni nem tudó közvélemény e fényéért a hazafiatlauság vádjával illette. Akinek nem kis érdeme volt abban, hogy őfelsége 1801. januárban Deák Ferenczet, hivatva, raegösmerte és róla ezeket mondhatta: „Ez azután a talpig becsületes, erős meggyőződésű ember és minő logikája van!“ Ezen vármegye főispán! székéből, majd az alkotmány helyre- állításakor képviselői állásából szólította el nemzete gf. Andrássy Gyulát, a nagy államférfit, aki azt a nagy művet, amelyet a „haza bölcse“ megalkotott nemzete javára: biztos kézzel, őszinte, fér­fias, nyílt jellemével, nagy tehetségével megvalósítani képes volt. mert úgy ismerte nemzetét, amint azt koronás királyunk előtt ezekkel a szavakkal jellemezte: „Uram! bízzál a magyar nemzet­ben. Ha egyszer egyezségre lép, azt meg is tartja. Amily szívós­sággal követelte ősi jogát, oly szilárdsággal fog ragaszkodni kirá­lyához és az egyszer elfogadott, szentesített törvényes alaphoz. ­tStil. november 25-én tanácstermünk ismét kiürült. Az alkot­mány hervadásnak indult virágát a leggondosabb ápolás sem volt képes üt évig zöldülésre bírni. Míglen lSGii-ban egy nyugatról jött szellő a fellegeket szét oszlatni segített és a- magyar hazára isii? ben a szabadság éltet - adó napja ismét kezdett felragyogni. 18(i7. június 8-án Szent István koronája ismét a magyar ki­rály fején ragyog. 109

Next

/
Thumbnails
Contents