Dobrossy István: A millennium megünneplésének dokumentumai Abaúj, Borsod és Zemplén vármegyékben - Acta archivistica 3. (Miskolc, 1996)
Dokumentumok
■ 39. DOKUMENTUM Főispán Öméltósága elnöki székét elfoglalván, a díszközgyűlést ezen szavakkal nyitotta meg: Tekintetes közgyűlés ! Fogadják üdvözletemet. Nagy örömömre szolgál hazánk ezredévét e iliszes megye élén megünnepelhetni. Hogy ezt az ünnepet e hazában elértük, okát én is azon hűségben találom, amelylyel koronázott alkotmányos királyához a magyar nemzet viseltetik és azon kitartásban, amelyet alkotmányos szabadsága és a törvényeknek bárki elleni megvédése körül kifejtett. Ez az a csudaszer, amely a második ezer évben az országot fenulartaui, a nemzetet megerősödni és virágzóvá tenni képes lesz. A múlt iránti kegye- lettel'és a jövő iránti reménynyel eltelve kezdhetjük meg mai díszközgyűlésünket, amelynek koronás királyunk iránt érzett hagyományos hűségünk és szeretetünkuek megfelelöleg, első ténykedése ö császári és apostoli királyi felségének üdvözlése kell, hogy legyen. Szívesen üdvözölve önöket, a díszközgyűlést ezennel újból azzal nyitom meg: éljen a király, éljeu a Laza! Főispán Öméltósága azután a szót Dókus Gyula vármegyei főjegyzőnek, mint a díszbeszéd tartásával megbízott szónoknak, adta át, aki a következő beszédet mondotta. Méltóságos Főispán Úr ! Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés ! Az ember lelkének legnemesebb érzése az, amely létünkkel egy perezben születik és egyéniségünkkel egy időben semmisül meg; az, amelynek ősforrása lakóföldüuk, tápláló dajkája szívünk, — a hazaszeretet ül ma diadalt. Mert a magyar uemzet houala- pitását ezer éves hazájában ünnepeli. Ezer óv nagy idő, még a népek életében is. Nekünk magyaroknak országunk földrajzi fekvése ezt megkétszerezte. Mert a Kelet és Nyűgöt uépei közzé beékelve, azok mozgalmait mindég meg kellett érezuüuk. Századokon át voltunk a Kelet vad dulásai ellen a Nyűgöt czivilizá- cziójának villámhárítói. Századokon át védttik a kereszténységet a pogány csordák pusztító karjától. Büszkeségünk és örömünk is kétszeresen nagy, mert olyan ünnepet ül a magyar, aminőt népeknek ülni még nem adatott. Vannak ugyan országok, a melyek ezer évnél régebben állanak, de olyan honalapító nemzet, amely egyéni jellegét, első állami szervezetét, ősi szokásait, nyelvét, ezer éven át úgy megőrizni tudta volna mint a magyar : több nincs. Igaz, a magyarok istene is védett; a sokszor már-már eltiport nemzetet inegifjodva felemelkedni engedte, a többször romba döntött országot újból felépíteni segített. A hős erejét : a csaták zajában; a mártírok vigaszát: a börtönök magányában; a honfiak reményét: néma bánatukban azzal az intelemmel kétszerezte meg, hogy : „a nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned hallnod kell.“ 108
