Dobrossy István: A millennium megünneplésének dokumentumai Abaúj, Borsod és Zemplén vármegyékben - Acta archivistica 3. (Miskolc, 1996)
Dokumentumok
37. DOKUMENTUM Az ünnepély utóhangjai. — Vármegyénk minden községében múlt vasárnap nagy lelkesedéssel ünnepelték hazánk ezeréves fenállásának ünnepét. Mindenütt ugyanazon programúi szerint. A község népe először templomba ment s hálát adott az istennek, hogy örök szeretete és gondviselése ezer évig virrasztóit hazánk felett. Azután a községházánál gyűlést, az iskolában ünnepélyt tartottak. Délután pedig a szabadban mulattak. Kiváló fénynyel és nagyobb keretben Mező-Kövesden, Mező-Csáthon, Sajó- Szentpéteren, Mező-Keresztesen, Edelényben, Szeudrőben és Ózdon ünnepeltek. — Sajó-Kaza ezredéves iskolai és egyházi ünnepe. Méltó része annak az általános, nagy ünnepnek, a melyben a nemzet osztatlan lelkesedése, a Magyarország meg nem vesztegethető hazaszeretete oly meghatóan nyilvánult. A reformátusok templomában Bereg*zászy Ferencz helyettes 1 lelkész tartott emelkedett beszédet, melynek hatása alatt érezhette az ünneplő közönség nagyja és kicsinyje, hogy nagy ünnepnapja van s a fiatal szónok lelkesedésével kétszeresen, nemes büszkeséggel érezhette magyarságát. Lelkesen is énekelték el a Hymnusz fenséges akkordjait, hogy ők is hirdessék, hogy „Merre zugnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai felvirágozának.“ Az ágost. evangélikus egyház ünneplő közönsége előtt Laskó Béla lelkész tartott hosszabb, az ünnep jelentőségét vázoló, történeti visszaemlékezésekkel vegyes, tartalmas beszédet. Az isteni tiszteleteken a dalárda is részt vett. Az olvasó-egylet testületileg jelent meg Scholcz József vadnai állomásfőnök, mint elnök vezetése alatt A iskolai ünnepélyeket Nagy Sándor református és Zatureczky Béla evangélikus tanítók rendezték oly lelkes, megható módon, oly szép beszédekkel, hogy a szülök, elöljáróság, tanítók és tanítványok együttes ünnepén érezni kellett mindenkinek, hogy ezek az iskolák mily nemesen töltik be hivatásukat. A délutáni órákban együttesen majálisra vonult ki az ünneplő közönség, melyen maga az egyház és iskolák nemeslelkü, buzgó pártfogónője báró Badvánszky Béláné is megjelent s a gyermekek örömében leereszkedő nyájassággal a nagyok mulatságában fesztelenül részt vett. A — mint értesülünk — az olvasó-egylet junius hóban tartja meg nagyobb ünnepélyét, melyre az előkészületek már meg is tétettek. Dobozy István a nemeslelkü, áldozatkész sajó-kazai birtokos, ki szeretett leánya halálát gyászolja, szintén megígérte, hogy a júniusban tartandó ünnepélyen részt kíván venni. — Millenniumi ünnepély az óvodában. Folyó hó 8-ikán egy valóban lélekemelő, megható ünnepélynek voltunk szemtanúi. A Csabaikapui városi óvodában a 3—6 éves kisdedek megünnepelték a honfoglalás ezer éves ünnepét. Az Ízlésesen feldiszitett teremben 156 gyermek, a jövő korszak képviselői, ünnepi hangulatban gyűlt össze, zászlókat tartva kezükben. Horváth László iskolaszéki •tag, Görgey Márton gondnok, Filep József, ev. ref. tanitó és számos szülő jelenlétében folyt le a szép ünnepély. A kicsikék bámulatos biztossággal tudták megmondani, hogy ki vezette be őseinket a hazába s Munkácsy képén meg is mutatták Árpádot, majdan két magyar ruhás lányka megkoszorúzta Árpád képét. Ezután 10 fiú együttesen hangos, értelmes szóval elmondta versben e nap jelentőségét s komoly fogadást tettek valameny- nyien, hogy jó magyarok lesznek, ha megnőnek. Ezután szépen danoltak egynéhány, ez alkalomra illő dalt. Bámulatos tisztasággal énekelték a Szózat első versszakát. Erre egy fiúcska megmutatta Magyarország képét, a Dunát, Tiszát és a fővárost, mire egy leányka verset mondott, melyben elmondta, hogy a főváros Budapest s ott lakik a király (de csak most szerk.) s mind a királyt éltette. Még az ágyúdörgést is utánozták, egyszerre toppantva és tapsolva. Ezután a zászlókat feltartva, szép dalt énekeltek : Lobogjon a magyar zászló, egész világ lássa. Két kis lány még a térképet is felkoszo- rúzta, hogy annak is ünnepies ruhája legyen, mire azt énekelték: Ha a föld Isten kalapja stb. Egy szép imával, a hazáért, véget ért a szép kis ünnepély, s most Torkos Gizella óvónő, kiről meggyőződtünk, hogy a gyermekeket valódi magyar szellemben neveli, lelkesült tanítványainak kis emléktallérokat (melyeket meg is lehetett enni) osztott. Máté Bét er né. 103
