Dobrossy István: A millennium megünneplésének dokumentumai Abaúj, Borsod és Zemplén vármegyékben - Acta archivistica 3. (Miskolc, 1996)
Dokumentumok
57. DOKUMENTUM Ezredéves ünnepély Szendrőn. Fényesen ülte meg a szendrői „Társalgási és Olvasókör*' augusztus 20-án, Szent-István napján Magyarország alapításának ezredéves ünnepét. A máskülönben oly csendes város rendkívül zajos volt e napon, a nép hullámzott az utczákon, a taraczkok durrogtak, a házakon lengett a lobogó, melynek czimere a honleányok kézügyességét dicséri. A városból kelet felé eső várdombon a nemzeti tricolor lengett, hirdetve a szendreiek felmagasztosult hazaszeretetét. A munka szünetelt és a templomba készülő ájtatos hívek szent lelkesedése hatotta át a tömeget, midőn a czigáuybanda lelkesítő Rákóczy-indülója mellett vonult a kör helyiségéből a várkas-', tély nagy udvarába, mélyet Miklós;Ödön orsz. képviselő volt szives ez alkalomra a szendreiek rendelkezésére bocsátani. Itt kezdődött meg a tulajdonképem ünnepély. Az első számot a Hymnusz eléneklése képezte, melyet mindnyájan levett kalappal adtunk elő. Majd idősb Baksy Sándor ev. ref. lelkész tartotta meg nagy hatást keltő megnyitó beszédjét. Lelkes szavakkal buzdítja a hallgatóságot hazaszeretetre és vallásosságra. Beszédébe ügyesen beleszötte a nemzet történetének szomorúbb napjait. Nem maradt szem szárazon, midőn a Bach-korszak rémes viszonyait ecsetelte : „magát a'letiport magyarnak még csak kisírni sem volt szabad“, de újra feltámadt a szabadság szent napja, alkotmányos uralkodót}) kaptunk, ki szivén viseli népének boldogságát. Óriási éljenzés kisérte a közkedveltségnek örvendő lelkész beszédjét. Utána Pap Károly már- touyii tanító szavalta el hazafias ódáját, melynek refrénjét: .Éljen a hazai* a tömeg lelkesen mondta utána. A programra következő pontja Ficzek [Dezső róm. kath. káplán .Magyarország történetének előadása rövid vázlatban“ volt. Valóban meglepően oldotta meg a tisztelt káplán ur a nehézségeket, melyeket az ilynemű thémák gördítenek a felolvasó elé. Szabatos, élénk előadásával folyton lekötve tudta tartani a hallgatóság figyelmét. Röviden megemlékezik a magyar királyok — kivéve II. Józsefről — dicső vagy dicstelen uralkodásáról, majd áttér Szendrö történetére, tárgyalja a város szerepét a Rákóczi szabadságharczban s hogy mily fontos missiót teljesített Szendrö végvára a törökuralom idejében. A majdnem egy óráig tartó felolvasást falrengető taps jutalmazta. Az emelvényre Baksy Sarolta úrnő lépve, a zaj csakhamar lecsillapult, hogy annál nagyobb erővel törjön ki Lisznyay Kálmán »Nemzeti dal“ czimü költeményének etsza- valása után. Nincs toll, mely leírni lenne képes a lelkesedést, melyet e költemény el- csicsergése okozott. A nők zsebkendőiket, a férfiak kalapjokat lengették és oly lelkes, szűnni nem akaró taps reszketteite meg a levegőt, hogy a programra következő pontja. Vigh Farkas izr. tanító szavalata is alig volt képes a kedélyeket a rendes mederbe terelni. Ezután meglepő látványosság következett. A függöny fellebbenve, szemünk elé tárul az ünnepély koronája: Magyarország földm., ipar, kereskedelem és tudományának bemutatása néma képletekben. Általános meglepetést okozott a nagyszerű látvány, melynek elrendezése Piezek Dezső és Vigh Farkas urak finom Ízlését dicséri. A nemzeti szinü görögtüz fénye tűzeső gyanánt verődött vissza az elragadó Minerva — Simái Sarolta k. a. — ezüstös sisakjáról és mellvértjéről, hogy annál fényesebb világításba tüntesse fel a festészet múzsáját, Höncz Val- luska k. a.-t, ki maga is méltó a festő ecsetjére. A történelem múzsája, Szabó Margitka teljesen meghamisította szende szépségével a történelem véres lapjait. Kitűnő alakítást nyújtottak stilszerii jelmezükkel : 154
