Dobrossy István: A millennium megünneplésének dokumentumai Abaúj, Borsod és Zemplén vármegyékben - Acta archivistica 3. (Miskolc, 1996)
Dokumentumok
47. DOKUMENTUM $em hivatalos rész, Borsodrármegye millenniumi diaaközgy ülése. Sok szép ünnepélyt látott Borsod- vármegye székházának gyűlés terme, de népesebbet és díszesebbet, mint a hétfői volt, aligha. Diszeset, nem a terem külső dekoratióját tekintve, hanem a nemzet nagy ünnepében egy érzéssé olvadt szivek közös lelkesültségében, a kegyelet azon ritka nagymértékű megnyilatkozásában, mely a bizottság tagjait, talán csak a betegek kivételével — mind egy lábig, beszólitotta a terembe, hogy a lel- kesültség hangja e szép megyében méltó legyen, — és diszeset a tartalomnál fogva, az elmondott beszédek magas szellemi niveauját s minden egyéb körülményt tekintve, mely e gyűlést emlékezetessé tette. Jó gondolat volt magában véve az, hogy Borsodvármegye bizottmányának tagjai saját kézaláirásaikkal erősítették meg jelenlétük emlékét, mely emberi számítás szerint hivatva van örök időre biztosítani a hétfői nap azon tényét, hogyan ünnepelte meg Borsodvármegye a magyar állam ezredéves fennállásának ünnepét. Az ünnep jelentőségét nem kisebb alakok, mint Báró Vay Béla főrendiházi alelnök és Lévay József a költő, a volt alispán, a hazának nagy alakjai s e vármegyének mindenesetre legnagyobb férfiai tolmácsolták. Az ő beszédeikből fog az utókor mint hű tükörből következtetni a mai idők alakjaira, s a most élő nemzedék h izaszeretetének nagyságára. De fog következtetni királya iránta hűségére s rajongó szeretetére is melynek Tarnay Gyula olyan szépen adott hangot. Mindent egybe vetve — ismételjük — magához méltóan ünnepelte meg Borsodvármegye a magyar haza ünnepét, melyben, mint mondánk, legszebb kifejezést nyert az összetartás, melyben örömrepesve tapasztaltuk azt, hogy ott, hol a haza forog szóban, nincs széthúzás, nincs közöny, nincs félreértés közöttünk. Most ünnepelünk, majd ha tenni kell, tenni is fogunk ! ♦ A fenuckb említett díszközgyűlés délelőtt 11 órára volt kitűzve, de raár 9 órakor erősen gyülekeztek a bizottsági tagok. Igyekezett mindenki aláírni a díszközgyűlés jegyzőkönyvének mellékletét képező pergamen lapot. Ez eltartott égést délig, mert még a gyűlés tartama alatt is folyt az aláírás. A kitűzött időben a terem már zsúfolásig tömve volt, mert természetesen nemesak a bizottsági tagok, hanem mások is szerettek volna bejutni, de sokan künn reked ek. A karzatot előkelő bölgvközön- ség foglalta el. Ez is megtelt volna, ha még tízszer akkora lett volna is. A terembeu a lő helyeket a diszmagyar ruhába öltözött bizottsági tagok foglalták el, kik között ott láttuk a Melezereket, Miklós Ödönt, Szepessv Kálmánt és Pált, Szathmáry Király Pált, Xilkovics Emilt, a Prónay testvéreket, Beuiczky Aladárt, Bottlik Lajost, Kndlovioh Imrét, Orezv Gyulát és még számosakat. A terem főhelyén felállított zöld asztalnál az elnöki széket Báró Vay Elemér főispán foglalta el, tőle jobbra ült édes atyja Báró Vay Béla, Dr. Tarnay Gyula alispán, Molnár Bertalan főjegyző, Kovács Lajos t. főügyész, balra pedig Lévay József és Losonczi Farkas Gusztáv árvaszéki eluök d'sz- magyar ruhábau. Ott voltak főpapjaink Kun Bertalan, Zeleuka l’ál püspökök, Blazsojovszky Ferencz apátplébános. Az első sorban ültek a katonaság képviselői Croneubold altábornagy, Englisch-Poperich tábornok, Wollenholler honvéd alezredes és még számos főtiszt a közös hadsereg és honvédség köréből. A főispán a terembe lépvén, rendkívül szívélyes, mondhatni demonstrativ fogadtatásban részesült, s elfoglalván belvét, rövid, de szép beszéddel nyitotta mega gyűlést. Ezután Báró Vay Béla főrendiházi alcl- uök a valóságos belső titkos tanácsos emelkedett fel, s az ő uála megszokott nemes palliosz- szal. sürü éljenzések között a következő beszédet mondotta : 133
