G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)
Előszó
Imre Miklós vették át. Az új hivatal rögtön felvette a kapcsolatot a megyei közigazgatási, rendészeti hatóságokkal és megpróbálta felmérni a kiutasítottak elhelyezésének lehetőségeit. A Pest megyei főispán 2-3000 fő letelepítésére lát lehetőséget megyéjében, a földművelődésügyi minisztérium 4000 holdat jelölt meg erre a célra. Ezt viszont már most elveti a kormánybiztos, hiszen nagyon rossz minőségű, elhanyagolt területekről van szó, távol a községektől, ahol az áttelepültek elhelyezését nem lehetett volna biztosítani. A kormánybiztosság felkérésére az alispánok felmérték, hogy községenként hány család, személy helyezhető el magánházaknál. (A jelentésekben a községek pontosan meghatározták, hogy milyen foglalkozású és korú kiutasított elhelyezésére vállalkoznak.) Azt azonban már ekkor látni lehetett, hogy az eddigi módon (önkéntesség, magánházak) nem lehet több személyt elhelyezni, így a honvéd parancsnokság a ki- rendeltség rendelkezésére bocsátotta Miskolcon lévő (Baross G. u.) laktanyájának két pavilonját, a hozzá tartozó istállókat és egy fedett szint. A problémát már „csak" a laktanya felújítása, használhatóvá tétele jelentette. Sok vita és alkudozás után végül Miskolc városa és a MÁK közösen hozta elfogadható állapotba a tömegszállást. (Sok segítséget kaptak Ginczery Sándor ezredestől, állomásparancsnoktól is.) 1947. április 4-én érkezett a népjóléti miniszter értesítése, miszerint Bánréve határállomáson is hamarosan megkezdődik a szlovákiai magyarok áttelepítése. Az érkező transzportokat kellően felkészülve várták a határon a fogadó megyék: készenlétben áll a putnoki járás tisztiorvosa, állatorvosa, a növény-egészségügyi felügyelő is. Egyedi, nem jellemző esetről tanúskodik egy, a bánrévei kirendeltségnél felvett jegyzőkönyv. Anderkó Lászlóné putnoki lakos kérte a kirendeltséget, hogy amennyiben Felvidéken élő rokonai (5 családot sorolt fel!) szerepelnének az áttelepítettek között, hozzá irányítsák, mert a későbbiekben ő fog gondoskodni elhelyezésükről és eltartásukról. Az áttelepítettek törzskönyvi lapjainak csak töredéke maradt fenn a közigazgatási anyagban az 1947. május 5. és május 17. között áttett 98 főre vonatkozóan. Ez a 34 család Rimaszombatról, Pelsőcről, Tornaaljáról, Kassáról jött. A családfenntartók legnagyobb része önálló kisiparos, tisztviselő. Voltak közöttük, akik magukkal hozták bútoraikat, illetve műhelyfelszerelésüket is és kifejezett kívánságuk volt további iparos tevékenységük folytatása. Csak néhányan utaztak közülük tovább (legalább is ekkor), többségük Ózd és Miskolc városában települt le.34 A MÁK miskolci kirendeltsége folyamatosan tájékoztatta a hozzá forduló menekülteket az elhelyezési és álláslehetőségekről. Sok esetben azonban már foglaltak az 34B.-A.-Z. m. Lt. XXIV. 1. sz. n. 8. 20
