G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)

Előszó

A magyar kormány 1945 áprilisától 1945 júliusáig nem kevesebb mint 27 alkalommal fordult a SZEB-hez a csehszlovákiai magyar kisebbség ügyében, teljesen eredménytelenül.13

A Csehszlovákiában maradt magyarok egy része még mindig a nagyhatalmak támogatásában reménykedett. Az 1945. augusztusi potsdami konferencia sajátos kompromisszumot jelentett a csehszlovák és a magyar álláspont között. Bár a csehszlovákok kudarcként élték meg, hogy a konferencia nem mondta ki a szlovákiai magyar lakosság kitelepítését, ugyanakkor elrendelte a magyarországi németség kitelepítését. Janics Kálmán szerint egyértelmű volt, hogy „ . . nem a németek elleni intézkedésről van szó, hiszen Magyarország csak Ausztriával volt határos, hanem az a célja, hogy helyet teremtsen a csehszlovákiai magyarok számára. Lényegében potenciális előjátéka volt a szlovákiai magyar kérdés transzfermegoldásának, de úgy, hogy a felelősséget most már a magyar kormányra hárították."14

A korlátozó intézkedések egyik korai, látványos megnyilvánulása, hogy 1945 szeptemberében már nem kezdődhet meg a magyar iskolákban az új tanév, így a menekültek, megélhetésüktől megfosztottak újabb hulláma kel át a határon. A Népgondozó Hivatal 185/1945. sz. rendelete a fentiekről való gondoskodást egyértelműen a törvényhatóságok feladatává tette, ami nem kis terhet rótt rájuk. A fogadó járások, városok rendszeresen újabb és újabb segélyekért fordulnak az alispáni hivatalokhoz. Miskolc városa szeptemberben 50 000 pengőt, novemberben 1 000 000 pengőt, Borsod vármegye egy hónappal később 600 000 pengőt kap a menekültek segélyezésére.

A sátoraljaújhelyi Népgondozó Hivatal október 24-én 35 családfőt hívott be a menekültek közül és felajánlotta családjaik elhelyezését a városban, néhány környező faluban (Széphalom, Hemádnémeti, Sajóhídvég, Láca) vagy a Dunántúl német lakta községeibe történő költözködésüket. A menekültek, kiutasítottak elhelyezésére a megyei közigazgatás kapcsolatba lépett az Országos Népgondozó Hivatallal, a megyei földbirtokrendező tanácsokkal (Szolnok, Szabolcs, Békés, Pest) és megpróbált nagyobb csoportokat és családokat is egyénileg elhelyezni. Az ideiglenesen Zemplén megyében letelepedettek közül az első félévben Esztergom vármegyében 60 családot 5 helyen telepítettek le, Borsodban Ernődön és Tiszatarjánban 10-10 családot, Békésben, Eleken 20 családot.

Miskolcon falragaszokon szólították fel a kiutasítottakat, hogy jelentkezzenek a gondozásukra létrehozott „Elhurcoltak és Eltűntek" ügyosztályán. A menekültek száma az alábbi ütemben nőtt az év második felében a városban.15

13Balogh i. m.: 110. p.

14Janics i. m.: 163. p.

15B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 136/1946.

11