Hőgye István: Tudósok, művészek levelei Zemplén Levéltárában - Acta Archivistica 1. (Miskolc, 1996)

Nagypénteki Református Társaság ADAKOZÁST KÉRŐ LEVELE. Ahhoz, mit a nagy művész ecsetje « beszél* a nyomorról, mivel «bevilagit» a kétség éjjelébe, mit szóljunk mi? A nagy költő', a nagy művész magyarázatához nem tartja szükségesnek a szöveget. Valóban nem szükséges s ha mégis szólunk, csak azért van, hogy elmondjuk, mi hozott bennünket egybe és mit akarunk. A kálvária útján isteni fenséggel járó Jézus emléke hozott össze és felkölté lelkünkben az élet ezer meg ezer kalvária-útjának képét. Az, ki magát az egész világért adta, közelebb hozta leikünkhöz az egész világ elzüllöttjeit, nyomorultjait: a gyámoltalanul maradt gyermekeket. Az isten-ember, ki felsóhajtott, hogy nincs, a hol lehajtsa fejét az embernek fia: élénk vágyat ébresztett bennünk, hogy az ember fiainak, a mi testvéreinknek, a hajléktalan, a nyomorba és bűnbe taszított gyermekeknek bajiékot, otthont teremtsünk. Ez hozott bennünket egybe, ezt akarjuk. És a miről a nagy költő megemlékezik, hogy a művész ecsetje «dalol»: e dal a karácsonyi ének: «és a földön békesség s az embereknek joakarat». Lelkünk békéje, az embertársaink iránti jóakarat szent nevében fordulunk adakozásért a jó emberekhez. Építsünk Otthont, mely nemcsak fedelet nyújt, de mely alatt munkára, becsületre neveljük azokat, kik a mi oltalmunk nélkül elvesznének. — összegyűjtjük azokat, leiket az élet kidobott és visszaadjuk a becsületes és munkás életnek: ez által a munkás kezeket gyarapítjuk édes hazánk számára. Egyesületünk hat évi buzgó fáradozása, a m. kir. kormány, a székesfőváros s több egyes alapitóknak soha eléggé meg nem hálálható pártfogása megadták az alapot arra, hogy 1S98. ápr. 22-én tartott közgyűlésünk az első Otího?i felépítését elvben elhatározhassa s az építést a mult 1899. évben tényleg foganatosíthassa. Egy ily nevelőintézet felépítése, tanítókkal való ellátása, s a javító nevelés elvei szerint való berendezése azonban sok költséggel járó nagy feladat, melylyel szemben anyagi erőnk elégtelen. A társadalomhoz fordulunk tehát, mely ügyünket eddig is oly buzgón támogatta és ujabb támogatásért esedezünk.