Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - LUDWIG HÜTTL: A török elleni háborúk a Német-Római Birodalom szemszögéből (Ford.: Aszmann Mária)
rendeknek minden költséget maguknak kellett kiegyenlíteniük a birodalmi és a kerületi gyűlések határozatai alapján. Ez megint csak magyarázatot ad arra, vajon miért vonakodott a birodalmi rendek nagy része attól, hogy a török kérdésben a császár javára nyilatkozzon, mivel az jelentős terheket és kiadásokat rótt tehát rájuk. Másrészt a birodalom nehézkesen működő szervezete magyarázza azt a tényt, hogy a szükséges segédcsapatokat, ill. birodalmi csapatokat gyakran, az évszakot illetően csak viszonylag későn állították ki és vonultatták hadba. Mivel a katonai segítségnyújtás helyett pénzt is bocsáthattak a császár rendelkezésére, némely rend ily módon próbált a csapatállítástól megszabadulni. Míg aztán az alatt22 valóktól beszedték a „törökadót" és azt a tartományi rendek a rendi pénztárba utalták, a rendi pénztár a tartományúr kamarájába, azaz a tartományúri pénztárba, és onnan a császárhoz került, az idő haladt, és addig a császár gyakran nagy pénzügyi nehézségekbe sodródott, melyet csak előleg és kölcsön felvételével lehetett enyhíteni. Egyes birodalmi rendek több ízben tettek szemrehányást a császárnak, hogy a török veszélyt csak ürügyként használja fel, hogy a birodalmi rendek pénzéhez jusson, melyet aztán eredeti céljától - a török elleni védekezéstől - eltérően más célokra használ fel. Ezért ellenszolgáltatásokat és biztosítékokat kértek. A birodalom intézményeinek nehézkes működése következtében gyakran hosszadalmas és rendkívül nagy diplomáciai erőfeszítésre volt szükség a császári udvar részéről, hogy a birodalom rendelkezésére álló anyagi erőket a török ellen mozgósítani lehessen. Ehhez hozzáadódott még a parancsnoklási rendszer bonyolultsága, mivel a birodalmi rendek tábornoki karukat utasításokkal kívánták ellátni és a birodalmi sereget önálló csapattestnek tekintették a császári sereg mellett. A fennálló dualizmus leépítése és mérséklése végett a császári birodalmi haditanács a császári sereget birodalmi kontingensekkel erősítette meg úgy, hogy a birodalmi sereg egyes részeit közvetlenül a császári tábornoki kar alá rendelték. A birodalmi rendeket nem volt mindig könnyű meggyőzni ezen szervezeti rend szükségességéről, és adott esetben a fennálló rivalizálást a császári és a birodalmi tábornoki kar között semlegesíteni. Amennyiben magas rangú birodalmi rendek személyesen vettek részt a harcokban, mint Miksa Emánuel bajor választófejedelem 23 , III. János György szász választófejedelem, Ludwig Wilhelm bádeni őrgróf 24 , Lotharingiai Károly herceg 25 vagy Sobieski János lengyel király 26 , ezen felül a rang és ceremónia kérdését is tisztázni kellett 7 , és nagy diplomáciai meggyőzőerőre volt szükség, sőt egyházi közvetítésre is, hogy egy olyan aktivitású török elleni győztest, mint Miksa Emánuel bajor választófejedelmet meggyőzzenek arról, hogy a katonai szükségesség okán alárendelje magát az ala28 csonyabb rangú Lotharingiai herceg főparancsnokságának. 5S
