Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - DANKÓ IMRE: A szigetvári szerb orthodox püspökség története

A szigetvári szerb orthodox püspökség története Dankó Imre Legutóbb Szita László szólt Baranya népeinek 18. század eleji pusztulása kapcsán arról, hogy a török kiűzését követő időszakban, valamint a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc alatt mily nagy megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie Baranya megye majdminden népcsoportjának, köztük az orthodox szerbségnek is.

1 Szita igen gondos történeti statisztikai felmérés, kutatás alapján azt írta, hogy a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharcot megelőzően a megyében 187 helységben éltek zömében magyarok, 89 helyen pedig különböző délszláv népcsoportok. Ezen 89 helyen belül 25 faluban görögkeleti szerbek, a többiben, tehát 64 településen pedig római katolikus horvátok, bosnyákok, bunyevácok, sokacok éltek. Es mindössze csak 8 helységben voltak még ekkor túlsúlyban németek. Szigetvár ez időben nem tartozott Baranya megyéhez, és a Szita László által használt forrásokban ezért nem szerepel. De azért sem, mert a Szita László által felmért adatok zömével a megye DK-i részének településeire vonatkoztak, Pécsvárad, Mohács, Siklós környékére. A szigetvári szerbekről máshonnan tájékozódhatunk, bár meg kell mondanunk már itt, fejtegetéseink elején, hogy a szigetvári szerbségre vonatkozóan lényegesen kevesebb és sokkal ellentmondásosabb történeti, statisztikai adat, anyag áll rendelkezésünkre, mint a Baranya megyeiekre (bár azokban sem bővelkedünk). A meglévő és hozzáférhető adatokat pedig azért lehet csak hosszas mérlegelés után hasznosítani, mert a szerbség fogalma körül oly nagy mértékű a tájékozatlanság és a tudatos ferdítés is, hogy a történeti-statisztikai ismeretszerzést szinte lehetetlenné teszik. Erre vonatkozik különben Szita Lászlónak a már említett tanulmányában tett, eme felettébb diplomatikus megjegyzése is: „Az eddig publikált eredmények jelentőségét elismerve azonban feltétlenül pontosabb és ami például a délszlávokat illeti, differenciált bemutatás szükséges, népcsoportjaik eltérő jellemzői miatt."

3 Előadásom szempontjából ez a differenciálás felettébb fontos, mert bár a baranyai, illetve az én esetemben a szigetvári szerbséget valóban a délszlávok közé kell sorolnunk, de nemcsak nyelvileg, hanem ami ennél sokkal lényegesebb, vallásilag egyházi hovatartozás szerint, és ebből következően kulturálisan is különböznek, különállnak a katolikus és latin betűket használó horvátoktól, bosnyákoktól, bunyevácoktól és sokacoktól. Ez a különbségtevés korábban egyáltalán nem volt általános. Nem úgy, mint például a kitűnő Baranya megye földrajzi nevei című hatalmas kiadvány 1982-ben közreadott első kötetében is, ahol ezt olvashatjuk a szigetvári Ráctemplom helynévnél: „Az itt lévő görögkeleti templomot 1950 körül bontották le, a