Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - RAJCZI PÉTER: A vallások kulturális szerepe a török uralom alatt Baranyában

jogot gyakorló király a püspökséget csak közjogi méltóságnak tekintette, amelynek behajtott jövedelme jelentős mértékben a királyi (vagyis állami) kincstárat illeti. (A magyar történelemben éppen a főkegyúri jog alapján az egyházi birtokokon keresztül nyilvánul meg először a közteherviselésnek egyébként polgári eszméje.) Mindez alkalmas lett volna ahhoz, hogy a lakosságban a másfél évszázadig tartó török uralom következtében még a magyarság gondolata is kiirtódjék. Azonban nem ez történt. Ebben igen nagy szerepe van az ezen a területen emberfeletti munkát végző különböző szerzeteseknek, a sajnos egymással is szembekerülő ferenceseknek és jezsuitáknak. De ugyanakkor igen nagy jelentősége van a kibontakozó és a királyi Magyarországon is nagy szellemi hatással bíró reformációnak, illetve ezek iskoláinak. A Magyarország területén működő jezsuita misszió legfőbb támogatói a ragusai kereskedők voltak. Mivel ezek élvezték a török támogatását, szinte korlátozás nélkül hozhattak létre kereskedő telepeket a hódoltság legfontosabb városaiban, így Pécsett és Tolnán is. Nagy anyagi támogatásban tudták részesíteni a jezsuita misszió tagjait. Hozzájuk csatlakozva járhatták a vidékeket, hisz ezek a kereskedők általában megfelelő salvus conductussal - menlevéllel - rendelkeztek, és ők voltak azok is, akik a jezsuiták Rómával való levelezését könnyen lebonyolították. A római Institut Storico della Compagnia di Gesu és a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtára, valamint I.sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke által folyamatosan kiadás alatt álló „Adattár a XVI-XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez" sorozatban megjelenő erdélyi és hódoltsági jezsuita misszió iratai alapján a mai szemmel is szokatlan mozgást és levelezést pontosan figyelemmel kísérhetjük. Ebből is nyilvánvalóvá válik, hogy a magyar király főkegyúri joga, illetve annak gyakorlása nem mindig jelentett pozitív hatást a magyarságra, de hitéletére sem. Ezt a főkegyúri jogot Róma egyébként is rendszeresen igyekezett tagadni, illetve annak gyakorlását megakadályozni, így gyakran az ebből fakadó rendelkezéseket nem is ismerték el. Mivel pedig a jezsuiták fegyelmi szempontból elsődlegesen Rómát tekintik irányadónak, érthetően működésük nem mindig talál tetszésre a királyi Magyarországon, illetve Bécsben. Különösen akkor nem, amikor esetleg a főkegyúri jog alapján kinevezett, de Pécsett nem tartózkodó püspök jövedelmét behajtó magyar hajdúk eljárása ellen tiltakoznak. Róma aztán tisztán lelkipásztori szempontokat véve figyelembe, Bécstől függetlenül gyakran missziós püspököt nevez ki. Ilyen lesz a belgrádi püspökség is,