Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - KISS Z. GÉZA: A baranyai reformáció történetéhez

sikertelenül) ellenség harcolt itt ellenség ellen, török magyar ellen, és közös bűnük, hogy „az egész országot felégették". A templomok felgyújtását is mindenkor az motiválta, hogy erős falaikkal alkalmanként védelmet nyújthattak az ellenség78 nek, vagy az oda menekült lakosságnak. Katonai szempontból és nem a keresztények iránti gyűlöletből rontatta le a török is a templomokat, akár katolikus, akár más felkezethez tartozóak voltak. Egyébként szimbolikus jelentősége van annak, hogy az eredetileg katolikus célokra épített templomokat a reformátussá lett gyülekezetek tagjai bontották el török parancsra, s ha már fogatolásra való jószáguk nem volt, kézről kézre adogatva juttatták el az építőanyagot „Nagy Sziget várának" vagy Babócsának erősítésére. Erre a sorsra jutott a felső-baranyai templomok közül a soha fel nem épült Baski, Gilice, Gerenda, de a nehéz időket átvészelt Nagydobsza, Istvándi, Darány, ' 79 Ujnép stb. temploma is. A XVI. században már protestáns középkori templomok egy részéről (Sámod, Vajszló) ma már lehetetlen eldönteni, hogy szilárd anyagukat a török hordatta, vagy későbbi időben a helyi lakosság hordta el. A részben vagy egészében megmaradt templomaink tekintélyes hányada a török parancsnokok korrupt voltának köszönheti létezését. A sellyeiek 80, a nagyharsá80 nyiak (1546-ban) 100 ezüstön oltalmazták meg templomukat a lebontástól. A botykaiak két ízben is megmentették templomukat, de egy 1747-ből való adalék szerint annak anyaga mégis Szigetvárra került. Mindez eléggé bizonyítja, hogy a török a templomokban (és más szilárd anyagból készült építményekben) a maga számára hasznosítható anyagot látott, amellyel úgy bánt, mint államszervező uralkodóink a római Pannónia kvadrát kövei vei... Tudjuk, hogy a felgyújtott templomok pótlására - akár a gyújtogatás mestereinek tartott akindzsik, akár magyar hajdúk vetették a csóvát - a lakosság a régi helyen, vagy erdők-szigetek rejtekén fatemplomot épített. Földváry Antal a jeruzsálemi „Sirató fal"-hoz hasonlítja az egyszerű építményeket, amelyek papjai törhetetlen hittel hirdették a vigasztalás üzenetét: „Újra felépítelek téged és 81 felépülsz oh Izrael leánya! Béke idején csendben éltek a baranyai falvak vallási szempontból homogén lakói. Takács Sándor a hódoltsági területre szélesítve a török vallási toleranciára vonatkozó pozitív véleményét, ismételten hangsúlyozza, hogy „a magyarországi törökök a hite miatt senkit sem bántottak". Míg a magyar területeken a legnagyobb hévvel folyt a vallásüldözés, a török hatalom különböző szintű exponensei 82 lehetőség szerint támogatták az új felekezeteket.