Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - KISS Z. GÉZA: A baranyai reformáció történetéhez

lását". Horváth János tudta már, hogy Sztárai zsoltáraiban növekvő hangsúlyt kapott a hatalmasok és szegények viszonya, a „főnépek" gonoszsága, kik „...sok álnoksággal az szegényeket nyúzzák, ostorozzák". Idegen volt azonban az ötvenes évek végén még az a gondolat, hogy a Dráva-völgyi reformáció tartalmi kérdéseinél nemcsak a nyugati ösztönzésekre kell figyelemmel lennünk, hanem a kontinuus helyi ideológiai fejlődésre is. A zsoltárok (és prédikációk) tartalmának genezisénél ma már nemcsak az eretnek (wickliffita, huszita) nézeteket, hanem a 59 különböző ferences tanokat is figyelembe kell venni. Sztárai Baranyában keletkezett irodalmi művei között említsük meg az 1546ban írt „Eleázár históriája" című elbeszélő éneket, akit a pogány király kínzása sem tudott arra kényszeríteni, hogy vallása tilalmát megszegve disznóhúst egyék. A „Szent Illyésnek és Ákháb királynak idejében lött dolgokról", 1549-ben „a tar papokkal való itkezeteiben" (sic) azért írt, hogy konfrontálhassa a hamis hitet az igazzal. Hétéves kemény barnyai küzdelem után pihenés leheteti számára a „Holofernes és Judith asszony histróriája" című ének megfogalmazása 1552-ben. Talán érthető, hogy ez a cseppet sem polémikus mű lett a legszebb munkája. Bizonyos mértékig ellentéte ennek a „Papok házassága" című drámatöredéke, amelyben a vaskaszentmártoni hitvita böjtről-cölibátusról alkotott nézeteit öntöt60 te irodalmi formába. Ha elfogadjuk Zoványi érveit, hogy Wiener Pál 1553. február 6-án megválasztott első erdélyi szász protestáns püspök példájára választtatta magát baranyai püspökké, akkor azt is elfogadhatjuk, hogy 1553-ban Tolnán írta az „Igaz papság tüköré" című munkáját, amely 1559-ben jelent meg.

61 A drámák értékét az adja meg nekünk, hogy szereplőik Sztárai működésének területén élt papok és a községek egyházi és világi elöljárói. Ezekben a közösségekben elöljáróságok vették át a kegyúri jogot, itt minden ügyben a bíró járt el, még a papmarasztás kérdésében is. A néha nehézkes vitatémák is olyanok, amelyek az eretnekség által előkészített lelkekben a reformátorok lobbantanak fel. Horváth János sokat idézett munkájában többször is említi Sztárai lutheránus voltát, de azt is tudja, hogy az ő korában a felekezeti megoszlás nem ment még tökéletesen végbe. Két bírója az „Igaz papság tüköré" című drámában nem felekezetváltást határoz el, csak papcserét; az egyház szerintük ezután sem változik, csak a prédikátoruk lesz a jövőben olyan, aki nem „hamisolja meg" az igaz hitet, amelynek hordozói egyszerűen csak „keresztyének".