Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - KISS Z. GÉZA: A baranyai reformáció történetéhez

Azt is elmondja a vita hevében Gyöngyössy Benjámin, hogy Sztárai missziója idején, tehát 1544-1551 között Magyarországon még a lutheránus és a kálvinista felekezet nem volt szétválva, hanem „...későbbetskén és lassan-lassan ment az elválás". Állítása bizonyítékául áttekintést ad az alapvető protestáns kézikönyvek 29 megjelenési idejéről , azután igazsága tudatában írja: „Nem lehettek hát ezek 30 Sztárainak manuálissai... Sztárai első biográfusa, a fiatalon elhunyt Nagy Sándor könyvtáros

31 tudja, hogy a reformáció nyugati gócaival nem volt kapcsolata, csak „...itthoni magányában gyulladt lángra a reformáció szikrájától", de másokkal együtt ő is azt vallja Sztárai zsoltárparafrázisai alapján, hogy már 1543-ban is „egészen Kálvin híve" lett volna.

32 Ugyancsak kronológiai abszurdum az az állítása, hogy ő az egyházakat „Kálvin szellemében szervezte" volna. A Tukni Miklósnak írt közismert levelében

33 maga írja, hogy a 120 Dráva menti község reformálását befejezte, és csak ebben az évben kezdődtek a Philipp Melanchton által kezdeményezett szenvedélyes viták - az úrvacsoratan és „a kálvini egyházfogalom és egyházfegyelem" kérdéseiről - amelyek végül a reformációs mozgalom teljes szakadásához vezettek.

34 Szilády Áron az akkor ismert tényeket rögzítő tanulmányában

35 emberi adottságait (teológiai műveltség, zenei jártasság, tökéletes kétnyelvűség, vitakészség 36 stb.) hangsúlyozva mutatja be ismert térítő módszereit és eredményeit. A mi számunkra Sziládynak az a megállapítása fontos, hogy 1550-1559 között, amikor Sztárai komédiáit írta, még semmiféle protestáns nézetbe nem ütközhetett, mert csak az 1562-ben megjelent Debreceni Hitvallás emelt először szót a látványosságok ellen.

37 Földváry László megemlíti, hogy Sztárai felekezeti hovatartozását illetően nincs egyetértés a protestáns egyháztörténészek között. Kötetének 85-86. oldalain 39 összefoglalja a lutheránus voltát valló többség nézeteit és hozzáteszi még, hogy az „Igaz papság tüköré" is ezt a koncepciót támogatja. Földváry Siklósit és Sztárait egyaránt „az evangéliumi vallás" híveként említi, de míg az előbbinek tulajdonítja a Siklóstól a (Barcs alatti) Kis Rinya folyóig terjedő egész szakasz reformációját, addig Sztárait, mint a Dráván inneni (az előbbivel azonos) és a Dráván túli részek reformátorát mutatja be.

40