Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - ÁGOSTON GÁBOR: Muszlim hitélet és művelődés a Dunántúlon a 16-17. században

nyomdokaiba lépve a pécsi mevlevi rendház sejhje lett. Mindaddig itt tevékenykedett, ameddig a visszafoglaló háborúk nem zavarták meg a békés dervisek életét. Három hónappal Pécs visszafoglalása előtt, tehát valamikor 1686 júliusában hagyta el a rendházat. Előbb Filibébe ment, ahol egy ugyanilyen rangú rendház sejhjeként szolgált.

51 Innét a birodalom fővárosába érkezett, ahol az 1597-ben épített nagyhírű Jenikapi Mevleviháne nyolcadik sejhje lett. Itt dolgozott 1724ben bekövetkezett haláláig.

52 A hajdani pécsi sejh itt, a birodalom kulturális központjában érezhette csak igazán jól magát. Belevetette magát a szellemi életbe, rendszeresen eljárt a rendház szomszédságában lakó Halil Aga házába, ahol a hét egy meghatározott napján a korabeli szellemi és vallási élet számos kiválósága adott találkozót egymásnak.

53 Üres óráiban tanított, olvasott, vallási könyveket fordított és önálló munkáin dolgozott. Fordításai közül említsük most meg a kortárs iszlám miszticizmus kiválóságának, Abdulgáninak (Abd al-gâni an-Nablűsí mgh. 1731) az imádkozással, a Korán-recitálással, a muhammedi hagyományokkal (hadîs), a mevlevi dervisek vallási szertartásával (semá') és a rendalapíló Mevlána ismert misztikus költeményeivel (Mesnevi) foglalkozó művének török fordítását.

54 Látnivaló, hogy Ahmed Dedét, hasonlóan a nálunk sokkal jobban ismert történetíró földijéhez, Pecsevi Ibrahimhoz, birodalmi mércével mérve is a korabeli oszmán művelődés jelentősebb személyiségei között tarthatjuk számon. Forrásainkból úgy tűnik, hogy a Dunántúl déli és középső részein jóval többen értették a perzsa nyelvet, mind a hódoltság egyéb területein. Aligha tévedünk, ha ezt a hódoltságban már korábban is tevékenykedő mevlevik hatásának tartjuk. A perzsául tudó és a mevlevi dervisek világához közel álló itteni muszlimok közül példaként most csak Ali b. Musztafát említem, aki ráérő idejében a kortárs Haszán Cselebi (Zârifi Hasan Çelebi, mgh. 1603) által Mevláná híres misztikus költeményéhez, a Mesznevihez, írott kommentárokat másolgatta koppányi otthonában 1575-ben.

55 A pécsi másolók közül pedig Abdülkerim Efendi (Müftüzade Abd al-Kerîm Seyh Sálih) érdemel említést. 1627-ben több mint 10 olyan munkáról készített kópiát, amelyek többé-kevésbé az iszlám miszticizmus kérdéseit érintik.

56 A pécsi végek muszlimjairól Evlia Cselebi is megjegyezte, hogy „valamennyien igazhitűek és legtöbben perzsául is olvasnak". Ugyancsak ő számolt be arról, hogy a 12-14. század perzsa nyelvű költészetének számos gyöngyszeme ismert volt körükben, s hogy e művek „sohasem hiányoztak kezükből".

57 Ha ez a műveltség nem is hathatott az itteni magyar lakosságra, talán néhányan mégis megismerkedtek ezzel az idegen világlátással. Szintén Evlia Cselebi jegyezte fel, hogy a kör-