Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

Ám eredménnyel nem járt. Ezért tehetetlen kétségbeesésében, szintén e napokban, az alábbiakat írja Mátyás főhercegnek: „Noha nekem a főherceg a Prágába való utazást és a kanizsai dolgoknak ottani előterjesztését és sürgetését megengedte, mégis a nekem kiutalt költséget nem tudom megkapni. Ezért kérem időmulasztás, továbbá a határ és hadinép kára és hátránya elkerülése végett a költség hosszú halogatás nélküli kiutalását, vagy pedig engem Kanizsára visszaküldeni, s ez esetben kérem, hogy ha súlyos felkelés és szerencsétlenség történne, engem ebben ártatlannak tartania Ugyanekkor közli, hogy Kanizsáról jelentették, miszerint a török Kiskomárnak nagy kárt okozott. Támadásakor ugyanis a vár csaknem teljesen néptelen volt. Ezért újólag nyomatékosan kéri, hogy 800 legény verbuválására sürgősen utalványozzon a kamara pénzt. A főherceg világosan látta, hogy Haymnak e tekintetben igaza van, ezért egy, 1596. február első napjaiban kelt levelében ő is sürgeti a haditanácsnál a Kanizsához szükséges pénz előteremtését, de ez sem hozott eredményt. Végül február 13-án Rudolf császárhoz fordul az érdemi elintézés érdekében. „Felséged emlékezhet, hogy az egész kanizsai fizetés vagy egy kiadós Lehen miatt milyen gyakran írtam, és ezért az itt szolgáló hadinép most is, mint előbb felkelésben van, és nehézségek vannak, ami a fennforgó szükség mellett érthető, s most már ott tartanak, hogy más megoldás nincs, minthogy a hadinép leteszi a fegyvert, és ezt a fő várat a többi castellummal együtt itthagyja, és az ellenségnek kardcsapás nélkül átengedi. A haditanács irataiból megállapítható, hogy mily erőteljesen és a legkomolyabb protestálással intettem a hadinépet. Óbesterük hét hétig volt itt, és az ügyet nálam naponta sürgette, és ón őt ilyen sokáig itt tartottam, és Prágába, Felségedhez való utazásában feltartóztattam

13 és mindig abban reménykedtem, hogy egyszer csak mégis megtörténik a szükséges segítség megadása, és a nevezett hadinép megkapja a fizetését. Amint azonban én a dolgokat látom, s mivel a nevezett hadinép körüli nehézségek megszüntetéséhez a szükséges eszközök (azaz a pénz) hiányzanak, nem tehetek mást, minthogy a nevezett óbesternek a Prágába utazást engedélyezzem, kérve Felségedet, hogy előterjesztését hallgassa meg és rendelkezzen, nehogy kemény parancsok nélkül bocsáttassék el, hanem megfelelő határozattal és jó fizetéssel, és így ezáltal a határnak kára ne legyen, mert aztán nagyon szükséges, hogy a naponta befutó kémhírek miatt az óbester ismét az elkerülhetetlen szükséghez képest szolgálatába mielőbb visszatérhessen." Útiköltséget a prágai útra Haym azonban a levélben foglaltak ellenére sem kapott, ezért útja végleg elmaradt. Párhuzamosan a főherceg megindította a vizsgálatot az óbester visszaéléseit tartalmazó vádpontok tárgyában. Az udvar Haymot igazoló jelentésre szólította fel,