Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - MAGYAR KÁLMÁN: Szigetvár és a dél-somogyi mezővárosok, várak kapcsolata 1526-1664 között (Különös tekintettel Babócsára és Kálmáncsára)
iak részvételével irányított - marhakereskedelem egyre csökkenő tendenciát mutatott. Ennek ellenére a kálmáncsehiek kezében megmaradt tőke segítségével a különböző, időnként messzi földről is érkező árukészletek a nagyforgalmú, a közvetlen környéket intenzíven megmozgató kálmáncsai heti- és országos vásárokon cseréltek gazdát. A kálmáncsehi városok védelmét a közvetlen környék, elsősorban a szigeti törökség próbálta megoldani. Ez, mint látjuk, a végvári magyarság állandó támadásai következtében lehetetlennek bizonyult! 75 Ez követhető a népesség rohamos csökkenésében is! Kálmáncsán 1571-ben a török összeírás 220 adófizetőt szerepeltet 76 , amely még 1000-nél nagyobb népességszámot sejtet. Az 1582-es magyar összeírás az 1544-es 62 portához képest már 1/5-ös csökkenést mutat. 77 Az 1564-es összeírásban is már csupán 50 porta sze78 repelt. Vagyis évtizedenként 10-15 portával fogyott meg a település! Világosan » követhető, hogy az 1564 és az 1582 között eltelt 18 év alatt a mezőváros népessége és gazdasági ereje az egynegyedére fogyott. Ezt viszont világosan magyarázza az 1587-es adat! Ekkor Zrínyi György és Nádasdy Ferenc „a Kálmáncsi sokadalomra, ki Sziget várához igen közel vagyon, reá mennének, és azt felverek, felprédálák; honnan sok gazdag áros Törököket, számtalan sok szép marhával 79 hoznának el." Ebből jól látszik, hogy Kálmáncsán a helyi kereskedelembe intenzíven bekapcsolódó török kereskedők, árusok marhakereskedelemmel is foglalkoztak. Ennek ellenére a kálmáncsehi magyar kereskedők - így például Varga Lőrincz polgár még 1592-93-ban is a távolabbi magyar kézben lévő területek vásárain, így a kanizsain is megfordultak. 80 Nyilván közvetítői lehettek a magyar áruk, illetőleg a külföldi portékák török kézbe való juttatásának. Tehát ilyenképpen is valóban a hódoltsági részek, így elsősorban Sziget közeli-távoli gazdasági bázisát, egyik ellátó centrumát jelentették. Ez a törökség szempontjából is nagyon fontos gazdasági szerepe még a tizenötéves háború elején is megvolt. Hiszen 1594-ben még azt írta Prépostvári Bálint, 81 Eger vára főkapitánya : „...a török császárnak és az hadának minden erejét a szegény hódolt nép viseli, főképpen pedig...Kálmáncseh...Tolna stb. és több efféle fővárosok...ezekben a városokban vagyon ő nékik". Éppen ezért foglalkozott állandóan a Hadi Tanács ezen helységek felégetésével, hogy a török hadak, jelen esetben Szigetvár közvetlen ellátó bázisát megsemmisíthessék, (l.ábra) S ez a politika a tizenötéves háború dunántúli viszonyai közben könnyen megvalósulhatott!
