Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - MAGYAR KÁLMÁN: Szigetvár és a dél-somogyi mezővárosok, várak kapcsolata 1526-1664 között (Különös tekintettel Babócsára és Kálmáncsára)

Szerintünk a nemzetségős, Tiedbald comes 1040-1060 körül I. Endre király udvari embere volt, aki a magyar király és IV Henrik között közvetített. 1060-ban Tibold comes menekítette Ausztriába, Melk városába I. András feleségét, két fiát, illetőleg a német császár lányát, Juditot.

5 A Tibold nemzetség tagjai között szerepelt 1111-1113-ban az a Theobald somogyi ispán, akinek közvetlen őse lehetett a Szent László idejében élő Garáb somogyi ispán. A nemzetség XIII. században szereplő két tótországi bán tagja szintén a Tibold nevet viselte.

6 1231-ben ennek a Teobaldnak a leszármazói, Budur comes idősebb fiainak, Jakabnak, Kozmának és Petkének osztályrészeként szerepelt Babócsa, mint a körülötte fekvő nagyobb birtoktest „predium principaléja". Ehhez a babócsai nemzetség birtoktesthez megközelítőleg 10-12, név szerint ismert, míg a lábodi uradal7 mákhoz ugyancsak egy tucatnyi település tartozott. Innen, Dél-Somogyból kerültek át a nemzetség egyes tagjai a Dráva bal partjára, ahol is Kőrös megyében eljutottak egészen a Száva-partig. Az utóbbiak mellett alakult ki a Tibold nemzetség hatalmas szenesei uradalma. Várak Babócsán Az 1193-ban először Bobouchaként szereplő helység neve szláv eredetű. Viszont a szó töve etimológiailag azonos a magyar „bab" szó szláv előzményével. Csupán Q a szláv „c" helyébe magyarban „cs" lépett. Babócsa 1231-ben is, majd egyházával együtt 1248-ban is szerepel. Csakúgy, mint 1250-ben, amikor a Szigetvárról Csurgóra vezető úttal kapcsolatban írnak róla.

10 Tudjuk azt is, hogy a Csurgót, Zákányt, Berzencét, Somogy/Udvarhelyet, Bélavárat érintő útvonalakat - a XI-XIV század közötti időben - elsősorban a király, a királyné dél-somogyi uradalmának az emberei biztosították. A Dráva menti, a római és a késő középkori utak vizsgálatánál viszont az is kiderült - ami eddig ismeretlen volt! -, hogy a római és az Árpád-kori időszakban Babócsa környékén több fontos útvonal is létezett, illetőleg azok leágazásai is használatban voltak.

11 Ilyenképpen Babócsa, Segesd, Berzence, Csurgó, Gyékényes, Zákány, sőt Nagyatád is ezeknek az utaknak volt egy-egy csomópontja. Te-