Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - SZAKÁLY FERENC: Baranya megye hódoltsági történetének kutatási feladatairól

szívvel elvethetjük. A Baranya megye földrajzi nevei című kiadvány minden falunál kitér arra, hogy az illető település a hódoltság idején „folyamatosan lakott" volt-e vagy sem, s ha igen, milyen nemzetiség lakta. Belőle - több-kevesebb TO hibával, de alapjában véve megnyugtatóan - megrajzolhatjuk a megye hódoltság kori etnikai térképét is. Mai járások szerinti bontásban az alábbi eredményt kapjuk: magyar délszláv vegyes kétes összes élő elpusztult lakosságú falu település település Mohácsi járás 8 10 4 2 24 21 Siklósi járás 59 4 1 13 77 15 Pécsi járás 51 5 5 1 62 15 Sásdi járás 35 8 2 4 49 10 Szigetvári járás 28 2 1 4 35 24 Összesen 181 29 13 24 247 69 Mint a fenti kimutatásból látható, Baranya csodálatosképp nem osztozott a délszláv előrenyomulástól valósággal elárasztott szomszéd megyék sorsában. Mindvégig megmaradt túlnyomórészt magyar lakosságúnak; a délszláv települések arányszáma akkor is alig haladja meg az összes lakott helység egynegyedét, ha óvatosságból, de módszertanilag megengedhetetlen módon - valamennyi kétes etnikumú mögött délszláv lakosságot sejtünk. Ha a vizsgálódásba bevonnánk a felhasznált kötetből hiányzó, ma Jugoszláviához tartozó dél-baranyai háromszöget is, ez az arányszám vélhetőleg erősen 20% alá süllyedne, hiszen jelen ismereteink 29 szerint az itteni helységek többségét a hódoltság végén is magyarok lakták. Mindezek után egyetlen magyarázat maradt: Baranya megye népessége viszonylag jobban, szerencsésebben vészelte át a „tizenötéves háború" viharos esztendeit, s viszonylag épebben átmentette a hódoltság második évszázadába a középkorban kialakult, a 16. századi várharcokban inkább csak sérüléseket, semmint megrendítő erejű ütéseket szenvedett településhálózatát. Miként a fenti táblázatból leolvasható, ez a megállapítás inkább a megye központi részére, semmint a peremvidéki szigetvári és még kevésbé a budai-konstantinápolyi hadiút mentén fekvő mohácsi szandzsákra vonatkozik. Amiből egyszersmind az is kitűnik, hogy a megye magyar népességét és aprófalvas településhálózatát a Mecsek és az Ormánságban a mocsárvilág rejtekei mentették meg a pusztulástól. Ez utóbbi megállapítás azonban már inkább a hipotézisek, semmint a bizonyítható tények világába tartozik. Ahhoz, hogy e feltevésből bizonyság legyen,