Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei
A budai beglerbégeknél ez a tendencia csak 1580 után kezdődött. Dávid Géza: A budai begierbégek jövedelmei és birtokai a 16. században. Keletkutatás, 1991. tavasz, 54, 57, 62. 138 Bayerische Staatsbibliothek, Cod. Turc. 138, ff. 42v-44v: csupán 5 iszlámra tért cigányt lajstromoztak állandó lakosként. 139 A monopóliumról és a hordó-adóról I. Káldy-Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 52. Szerk. Varga János). Budapest 1970, 31-33. - A „szesz" vagy „pálinka" értelmű arab eredetű arak szó (vö. török: raki) tudtommal másutt nem fordul elő, s látszólag keresztény-mentes környezetben való feltűnése enyhén szólva furcsa, bár ez a másik két adónemre nézve is igaz. 140 Kálmáncsehit ebben az összefüggésben Szakály Ferenc fedezte fel a magyar történetírás számára: A Dél-Dunántúl kereskedelmi útvonalai a XVI. század derekán. Somogy megye múltjából (Levéltári évkönyv 4. Szerk. Kanyar József). Kaposvár 1973, 81-90, 101-103. 141 A leírt betűk egyaránt megengednek Segezsd és Szenyérd olvasatot. Minthogy a Hüszejn bég számára kreált szandzsákocska nevében Segesd „Seges"-ként jön elő, alatta pedig ott van a minket most érdeklő variáns is, az tűnnék logikusnak, hogy két különböző települést akartak a kétféle változattal jelölni. A tahrirdefter oldja meg a gondot, ahol az ambivalens forma ki van pontozva, s „Segezsd"-nek felel meg, jóllehet a náhije a főszövegben újra csak „Seges"-ként bukkan fel. Bayerische Staatsbibliothek, Cod. Turc. 138, ff. 1r, 101 v. 1 ^Nevezetesen Pata, Darány, Istvándi, Nagy- és Kis-Dobsza, Kálmáncsa, Segesd, valamint Gesztene 1554 és 1571 között, Vaskaszentmárton és Perecsánca pedig 1554-tól 1582-ig fordul elő a Káldy-Nagy Gyula által feldolgozott dzsizje-defterekben: Baranya megye. Nos. 912, 887, 862, 865, 866, 886, 975, 976, illetve 729, 730. 143 Két Gyöngyös is előjön Káldynál (Baranya megye. Nos. 859, 965), ám a felsorolt személyek mind mások, mint az 1579-es defter számunkra érdekes, ekkor a berzencei náhije részeként összeírt azonos nevű falujában szereplők (Bayerische Staatsbibliothek, Cod. Turc. 138, f. 92v). 144 Szinán bég listáján külön-külön meg sem adták az egyes települések után várható bevételeket, csak annyit jegyeztek be, hogy a vonatkozó 15 helységből „becslés szerint" remélheti a szóban forgó pénzmennyiséget. 145 Vó. Dávid: A Simontornyai szandzsák. 30, illetve Aradi és gyulai Szandzsákbégek.
