Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei

Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár 1533-1789. Szerk. Thallóczy Lajos, Krcsmárik János, Szekfű Gyula. Budapest 1914, 98. No. 114. (Karácson fordításán - a dokumentum eredetijének hiányában - nem változtattam.) Az irat datálása ellentmondásos. A közrebocsátott szöveg végén „A 980. évben..." formula áll, feloldásaként pedig 1571 vagy 1572 első fele. 980-nak azonban 1572-1573 felel meg, azaz valamelyik adat téves. Hajlok arra, hogy a levélnek a nevezetes esemény bekövetkezte után nem sokkal, azaz 1571-ben kellett fogalmazódnia, akkor pedig a mohamedán évszám 979 lehetett. 27

Maliye defteri 563, pp. 54-55. 28

Mühimme defteri 15, p. 48, No. 412. ^Uo. p. 23, No. 192. - Szokollu Mehmed nagyvezír szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel egy levelében, melyet Szokollu Musztafa budai beglerbégnek küldött, s amely nyilvánvalóan válasz volt egy felterjesztésre, amit a tartományi kormányzó „Ali béggel kapcsolatban irt". Eszerint „kezdetben, a meghódításkor a kálmáncsai és a siklósi náhijék (NB. Kálmáncsa nevű náhije soha nem fordul elő forrásainkban) a szigetvári szandzsákhoz lettek kijelölve, s fontos, hogy most is ily módon legyenek. Semmi ok arra, hogy Siklóst leválasszák Szigetvárról, (ez) nem elfogadható." (Wien, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Ehemalige Konsularakademie, Krafft 99, f. 138v.) Meg kell jegyeznünk azonban, hogy e kettős megerősítés ellenére esetenként, így például 1576 elején Pécshez sorolóként szerepeltették a siklósi náhijét a második Ali bég javadalmainak felsorolásakor: Basbakanlik Osmanli Arsivi, Ruznamce 42, szigetvári rész, p. 14. 30

Mühimme defteri 15, p. 1, No. 4. Dátum: 1571. június 9. - Itt térek ki arra, hogy Pecsevi rövid életrajzot adott erről az Ali bégről az alábbiak szerint (Tarih-i Peçevi. I. 453.) „Pírsziz Ali bég. A nevezett a korabeli emírek egyik legkiválóbbja volt. Mindenkor hét-nyolcszáz embert tartott magánál és kapujánál nagyon híres, igyekvő emberei voltak. Olyan vojvodái voltak, akik negyvenötven, sőt hetven-nyolvcan lovat és embert tápláltak. Többnyire Fülek, Szolnok és Gyula szandzsákja mutaszarrifja (kormányzója) volt. Szári Ali bég után Szigetvárra került (ez nem felel meg a valóságnak, mint rögtön látni fogjuk, éppen fordított volt a sorrend). De nagyon szerette a vidámságot és az italozást, s folyamatosan vendégeskedett. Az előkelő embereket összegyűjtötte, s a lakmározás heteken át meg nem szűnt. Vojvodái ezalatt szakadatlan portyázáson jártak, s a zsákmányolásnak szünete nem volt. Megtörtént, hogy összejövetelein alkalmanként öt-tíz ezer gurus (értékű) ajándékot adott lovakból, lószerszámokból, rabokból, viselt ruháiból és berendezési tárgyaiból. Jelen voltam, amikor Budán meghalt. Nővérének fia lett hagyatékának örököse. Azt mondták róla, hogy bár a szandzsákok iránti vágyakozása miatt sok pénzt tett félre (ti. hogy szükség esetén megvásárolhassa a posztot), s hogy bár annyit költött s nagylelkűsködött, (ennek ellenére annyi vagyona volt) hogy csak a kikiáltók által eladott értéktárgyai, illetve ezüst és arany tálai meghaladták a 40-50.000 gurust." (Ezt a passzust kissé lerövidítve kiadta: Karácson: Török történetírók III. 84.) 31

Maliye defteri 563, p. 54, illetve p. 55, ahonnan azt is megtudjuk, hogy a második Ali Szolnok előtt Füleken szolgált. 32

Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Türkische Handschriften, Mxt. 571 (Flügel 1384), f. 97r-v. 33

Ruznamçe 42, szigetvári rész, pp. 14-15. - Az indoklásból nem sikerült értelmezni azt a szakaszt, amely a segesdi náhijéhez tartozó Szent-Demeter falura vonatkozik s amely a szöveg sze-