Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei

nem jegyzett falvak dzsizje-adóját a szultáni hász-jövedelmekhez kapcsolja." A mondott kategóriákban 80 jük, azaz 8.000.000 akcse befizetését vállalta el, közelebbről nem meghatározott időn belül. Az új bégnek tehát olyan pénzeket kellett beszednie, melyek addig kicsúsztak az oszmán adóztatási gépezet hálóján. A rabok értéke után a kincstárnak járó ötödöt mindig szívesen elszabotálták, úgyhogy a központ időnként megpróbálkozott jobban érvényt szerezni a vallási törvény CO által szentesített ezen kötelezettség behajtásának. A defteren kívül maradt falvak jogilag ingoványosabb területre vezetnek, ahol az oszmán pragmatizmus nyilvánult meg, miszerint a defterben szereplő falvak akkor is az övék, ha katonailag közben elvesztették őket, az onnan hiányzók viszont szintén megadóztathatok, ha valamilyen módon sikerül ezt az igényt gyakorlattá tenni. Felvetődik a kérdés, ki volt ebben az ügyben a kezdeményező, ki a kedvezményezett, ki a kegyet gyakorló. Első pillantásra azt hihetnők, hogy a szultáni jóindulat emelte fel szandzsákbégi sorba az egyszeri ziámet-birtokost. Ha azonban a rá vonatkozó bejegyzést követő két másik kiutalást is szemügyre vesszük, azokban Haszán kethüda fiairól szólnak, akik megosztva megkapták az addig apjuknak járó települések bevételeit (melyek ekkor elvben 46.500, a gyakorlatban 34.350 akcséra rúgtak), minekutána ő pont ezzel a feltétellel vállalta el „bizonyos mukátaák beszedését".

59 Úgy tűnik tehát, hogy az udvarnak volt nagyobb szüksége egy ügyes helyi emberre, mint annak a portai kegyre. Mint annyiszor, most is felmerül egy ellentétes szempont. Nevezetesen Ali, budai pasa 1581. április 16-i levele szerint a szigetvári bég korábban három évre 80.000 aranyért vásárolta meg saját posztját.

60 Ismerve az Oszmán Birodalmon belül igencsak elharapódzott megvesztegetési mechanizmusokat, melyek hol „méltó" ajándékok formájában, hol tényleges anyagiakban jelentkeztek, első hallásra nem lepődünk meg különösebben az iménti állításon, bár két kérdés azért elgondolkoztatja az embert. Egyrészt: honnan tett volna szert ekkora tőkére nem túl magas járandóságából vagy amellett Haszán záim? Másrészt: milyen eszközökkel lehetett volna az évi 3.000 arannyal egyenlő hivatalos bevétel mellé még 23.000 aranyat saját kontóra bezsebelni, hogy az ember legalább pénzénél legyen?

61 A fentiek bekalkulálásával azonban egy másik értelmezési változat is kínálkozik: a „megvétel" ezúttal Haszán 8.000.000 akcsés vállalását jelenti. Ez az összeg ugyan valamivel magasabb, mint 80.000 arany az 1580-as évek árfolyamán (amit pontosan nem ismerünk), de a kis eltérést megbocsájthatjuk. Bármik is voltak az eredeti elképzelések, Haszánnak nem sikerült három éven át Szigetváron maradni. A budai pasa előbb idézett levele röviden utal leváltásá-