Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei

neve homályban marad, a törököket ebben a vonatkozásban nem érdekelte a múlt. Maga a Szigetvárról küldött levél - mint oly sok társa - vagy megsemmisült, vagy szunnyad valahol az isztambuli Miniszterelnökségi Levéltár raktárában, ezért csak azt a rövid bejegyzést tudom idézni, mely az egyik ruúsz-defterben található a 981. zilhiddzse 26-án, azaz 1574. április 18-án rögzítettek között: „Szigetvár bégje, Ali bég levelet küldött, s előadta, hogy a mondott liva szpáhijai közül a 6.000 akcse tímárt birtokló, de az emelésekkel 9.000 akcséra jogosult Naszúh, aki korábban a háború földjén (dar-ül-harb) bégfi volt, majd saját elhatározásából az iszlámra tért, s a magyarországi hadjáratokban képes kalauzi feladatra, minden szempontból szolgálatra alkalmas és szükségünk van rá. Minthogy (mindezek alapján) ziámet-birtokra terjesztette fel, 5.000 akcse emelés megparan35 csoltatott". Felvetődhet a gondolat, hogy olyan valaki dícsérgetésére került sor, akit maga a bég vezetett a próféta útjára, ám ennek ellent mond, hogy már az 1570-es tímár-defterben is felbukkan Naszúh bin Abdullah,

36 méghozzá pont 37 6.000 akcséval. A fentiekből annyi tanulságot levonhatunk, hogy különösebben fényes karriert nem futott be a nemesi származású áruló, s bár ezúttal a megszokottnál jelentősen magasabb plusz javadalmat kapott, még mindig elég alacsonyan tanyázott a társadalmi ranglétrán, s az aztán külön kérdés, mennyire tudta tényleges kiutalásra váltani ezt az összeget, hisz a beadvány készültekor még a korábbi 3.000 akcse többlet is csak elvben járt neki. TO 1573. február 3-án a törökök feldúlták Kanizsa külvárosát. E sikeres akció jó alkalom volt arra, hogy az ott vitézkedő katonák számára fizetségjavítást vagy kezdő tímárt eszközöljenek ki. Ali bég körül is összegyűlt egy csomó harcos, s ő annak rendje s módja szerint meg is szerkesztette ajánló defterét, amelynek hatására 3 ziámet-birtokosnak fejenként 2.000, 30 tímárosnak pedig személyenként 1.500 akcséval ugrott a bére; további 19 lovasnak napi zsoldjuk kétharmadának ezerszeresét kitevő, 18 azabnak pedig 3.000 akcsés javadalmat létesítettek. A rövid indoklásban „a meghódított és felgyújtott Kanizsa váránál" tanúsított harci erényeikre utaltak, ami azért kissé eltúlzása az átmeneti hadi sikernek. A lista szembeszökő sajátossága, hogy a javasoltak között csupán egyetlen egy szolgált a Szigetvári szandzsákban, a többiek nem kevesebb, mint 11 másikból kerültek ki, mégpedig a Pécsi, Móreai, Szendrői (innen voltak a legtöbben, 6 fő), Koppányi, Delvinei, Janjai, Lippai, Zvorniki, Szekcsői szandzsákból, illetve az Edirnéből 39 kommandírozott ún. Pasa livasziból. Ez egyrészt arra vet fényt, hogy még békeidőben is kószáltak magyar földön távoli vidékek szpáhijai, másrészt arra, hogy az ajánlottak gyakran nem abban a szandzsákban katonáskodtak, amelynek bégje a felterjesztést benyújtotta.

40 Egy másik levelében a simontornyai alajbéget,