Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - SZAKÁLY FERENC: Baranya megye hódoltsági történetének kutatási feladatairól

ahonnan rendszeresen eljártak a körösi piacra különböző portékával, s a körösiek pedig onnan bort és búzát hozattak. Példaként említhető, hogy 1632-ben a körösi tanács vásárolt száraz gyümölcsöt egy baranyai asszonytól, 1635-ben pedig azért fizetett a város, mert „Az mellj Baranjay Embör légién ott Baranyában az Raczot Agjon ütötte, Attunk Neki f l.dn 60"-at, s tőle vettek ugyanakkor 10 dénár értékű tojást, „Tikmonyt". A magisztrátus nagy mennyiségű bort vásárolt Baranyából: pl. 1636-ban „Peez Varadi Bandi Tamástól" és a Vörösmarton lakó Tarkó Jánostól, 1639-ben a pécsváradi Dékány Mátétól, 1641-ben a harkányi Bandó Jánostól több „terő" bort vettek. Ugyancsak 1641-ben a „Vörösmarton belül, Siklós mellett való emberektül" három szekér, 1642-ben a harkányi Bangó Jánostól és Ginka Istvántól vettek bort hat szekér rakománnyal. 1660-ban a „Baranyán, Vékénben lakó Bíró Miklós" hozott bort Nagykőrösre. Baranya és Nagykőrös közötti kereskedelemben fontos láncszem volt Halas, ahová tömegesen költöztek baranyaiak. Ők foglalkoztak elsősorban a kereskedéssel, szállították Baranyából a bort Nagykőrösre. Példaként említhető a Bangó család, akik Harkányban laktak eredetileg, de közülük többen Halasra is elköltöztek, s kereskedelmi tevékenységük Nagykőrös irányába is kiterjedt. A baranyai kapcsolatok reprezentálására szolgál az az adat is, amely egy baranyai szegény református lelkész megajándékozását rögzíti 1661-ben. Nemcsak a baranyaiak jöttek ide, a körösiek is mentek Baranyába. 1655-ben arról van tudomásunk, hogy „Baranyábuól Wárosunk szükségére hozott zab és Czirok szekerreinek béreinek meg fizetésére Halasi Madak Andrásnak" két forintot fizetett a körösi második bíró, 1654-ben pedig Karay Ferencnek, a város megbízottjának „Baranyára búza után való menéskor" fizetett 20 tallért a tanács megbízásából. Az intenzív baranyai kapcsolatok nem múltak el nyomtalanul a mezőváros életéből. 1636-ban már tudomásunk van arról, hogy az a pécsi Szücz Pál, akinek négy-négy bárány- és juhbőrt adott el a tanács, már véglegesen megtelepedett Nagykőrösön. A magisztrátus adományozott neki a város erdejéből egy részt a Büdösön. A későbbiek során több baranyai család költözött be a városba (Pécsről, Veresmartról stb.). Ismeretes az is, hogy az 1654. évi hírhedt körösi boszorkányper egyik főszereplőjét, Pánczél Istvánnét azzal vádolták, hogy „Baranyában tanulta ördögi tudományát", amiért is máglyahalállal kellett lakolnia.

21 A fentiekből kitűnik, hogy a baranyaiak - miként az várható volt - elsősorban borból 22 pénzeltek, de gabonából is akadt piacra dobható feleslegük. Visszatérve kiindulópontunkhoz, Baranya megye kiemelkedő helyzetéhez, magától adódik a következő kérdés: vajon az az előző század - és azon keresztül a