Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - SZITA LÁSZLÓ: Szigetvár kapitulációjának visszhangja az egykorú nyugat-európai sajtóban

1566-ban, augusztus l-jén maga a nagy Szolimán szultán, a török zsarnok uralkodó jelent meg előtte 164.000 emberrel, melyet akkor gróf Zrínyi Miklós (Niclas von Zerin) védett 2.500 bátor katonával.

6 6-án kezdődött az ostrom, mikor az ágyúütegek elkészültek, és az erődöt rettenetes erővel kezdték lőni. Különösen magas és nagy sáncokat emeltek mind az Ó-, mind az Újvárossal szemben. Az ellenség legnagyobb előnye az volt, hogy a mocsár az idő tájt a folyamatosan száraz idő miatt egészen kiszáradt. Mikor a városfalból egy nagy rész leszakadt, a törökök kétszer indítottak rohamot, de nagy veszteséggel kellett visszavonulniuk. Gróf Zrínyi a várban 300 fogoly töröknek levágatta a fejét és kitűzte a falakra, megbosszulandó az ellenség kínzásait az általuk vett foglyokon, ezt megbosszulandó az ellenség rettenetes, de újra csak eredménytelen támadást indított az Újvárosra. 10-én az említett Újvárost felgyújtották és kiürítették, melyet azután az ellenség birtokba vett és a tüzet, amennyire lehetséges eloltotta. A szultán látván, hogy még nagyon sok vérontásba kerülhet (az ostrom), sok pénzt és ajándékokat ígérve megpróbálta a grófot átadásra rávenni, ki viszont azt válaszolta, hogy nem akar árulóvá válni, az átadást pedig a római császártól - akié a vár - és nem tőle kell kérni. Az Újváros elfoglalása után 20-tól 26-ig erősen lőtték az Óvárost. Közben az ostromhoz a mocsáron keresztül két utat vágtak, majd bár heves támadást indítottak, 2000 halottat veszítve vissza kellett vonulniuk. Mikor az ellenség látta, hogy az ostrommal nem ér el semmit, szeptember 2-án elkezdte az erőd aláaknázását és 5-ig olyannyira jutott előre, hogy aznap a fal egy nagy részét levegőbe röpítette. Ezt két heves roham követte, de mindhiába. Mivel viszont az aknák olyan tűzvészt indítottak el a városban, melyet már lehetetlen volt eloltani, arra kényszerültek a keresztények, hogy elhagyják a várost és visszahúzódjanak a belső várba. A férfiak közül, kik gyorsan be nem menekültek, azokat szánalom nélkül lemészárolták, az asszonyokat és gyermekeket viszont a táborukba hurcolták. A törökök azonnal elfoglalták a városban az ágyúkat, melyekkel azután erősen lőtték a várat, hol viszont csak hat ágyú volt. Az ellenség sáncot emelt az ostromhoz. Időközben rendkívül sok előkelő török maradt holtan, köztük a janicsár aga, 3 pasa, az anatóliai beglerbég, ami miatt Szolimán szultán annyira feldühödött, hogy agyát elöntötte a vér, szélütést kapott és szeptember 4-én hirtelen, 76 éves korában, uralkodásának 46. évében kilehelte zsarnoki lelkét. A ravasz nagyvezír tudván, hogy amennyiben a törökök a halálesetről tudomást szereznek, senki sem fog már közülük harcolni, sőt még hadban maradni sem, ezért maga elé hívatta az orvost, ki egyedül volt a haldokló szultán mellett és ott megölette, az ostro-