Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - SZITA LÁSZLÓ: Szigetvár kapitulációjának visszhangja az egykorú nyugat-európai sajtóban

janak nyugalomban mindaddig, amíg a hideg alábbhagy és a Dráva újra hajózhatóvá válik, mikor azután kocsikat és hajókat eltávozásukra biztosítani lehet. A fegyvereket, amelyeket elvonulásukkor - a hadi jog szerint - magukkal vihetnek, eközben biztos helyen, melyet maguk a törökök jelölnek ki, helyezzék el, és a császári katonaság gyakoroljon felette őrizetet. Minden más a várban maradjon. Mivel pedig most elutazásuk előtt az indulás időpontját nem lehet meghatározni, sem a kocsikat sem a hajókat a befagyott folyók miatt beszerezni nem lehet, csak e nehézségek megszűntekor nevezik meg a napot, amely 24 órán belül elvonulásra kötelezi őket. Eközben az elővárosban megélhetésükben ne háborgassák őket. Másodszor: itt tartózkodásuk idején saját költségükön lássák el őket élelmiszerrel és más szükséges dolgokkal. Harmadszor: elvonulásukkor ne zaklassák őket. Negyedszer: mind az időseknek, mind másoknak kocsikat és lovakat biztosítsanak, hogy a folyókhoz vigye őket. Ötödször: valamennyi renegát, aki a háború kezdetekor a várban volt, elmehet velük, azokat viszont, kik a háború alatt váltak renegáttá, hagyják vissza. Egyébként, aki maradni akar, legyen az bármilyen rangú és rendű nő vagy férfi, megteheti és egyik fél sem fogja kényszeríteni, azokat pedig akik elutaznak, ingóságaikkal együtt kísérjék barátian a határig. Hatodszor: a folyókhoz érkeztükkor az őket elszállító hajók álljanak készen. Hetedszer: valamennyi foglyot rejtegetés és feltétel nélkül azonnal adjanak át a császáriaknak, illetve engedjenek szabadon, valamennyi kereszténynek, nőknek, gyermekeknek és másoknak, bárminemű rangjuk is legyen, adják vissza szabadságát. 24-én érkezett ezen pontokkal Hassan Bey Bécsbe, és azokat benyújtotta von Starhemberg gróf úrnak, a haditanács helyettes elnökének, ki azokat ratifikálás végett átnyújtotta a Császári Felségnek. Miután az aláírta, Hassan Bey-t az említett gróf 29-én elbocsájtó audiencián fogadta, melyen visszaadták neki a megállapodást, és átadtak neki egy határozott császári megbízólevelet (Mandat), hogy az ellen sem tiszt, sem alatvaló (vazall), de semmilyen katona sem a legkisebb mértékben se cselekedjen. A török azt udvariasan megköszönte és nem győzte dicsérni a császári kegyet, melyben ittléte alatt oly csodásan részesült.